"Mai fiatalok! " Mit jelent számotokra a házasság? És a Család?

Házasság és házasság közt óriási különbség van, így magáról a házasságról általánosságban csak egy rövid ismertetőt tudnék írni: egy olyan - manapság pejoratív értelemben használt - szó, amelynek milyensége kizárólag azon a 2 félen múlik, aki benne él. (azon sem árt elgondolkozni, hogy a házasság is egy emberi kapcsolat, és az emberi kapcsolatok zöme hazugság, szemétség, kín - z emberi természet és össze-nem-illés miatt.)

A házasság olyan szó, mint az "anyós". Birkaszellem, az emberek tömegesen hiszik azt, hogy minden anyós-meny/vej viszony rossz, minden házasság egy - a nő részéről jól kitervelt - csapda.

Hallottam, hogy mások házassága sz.r => a házasság szar => nem házasodok. Aki mégis megteszi, lenézem, hisz naiv hülye. Nos, én úgy gondolom, sokkal naivabb dolog hinni abban, hogy egy papír determinálja két ember kapcsolatát, az meg egyenesen felelőtlenség, hogy annak ellenére, hogy valaki azért házasságellenes, mert "ki tudja mi lesz tíz év múlva", mégis szül a párjának gyerek(ek)et. Szerintem nincs abban semmi rossz, hogy két ember DÖNT a közös sorsukról - már ha képesek felelősségteljesen dönteni(tény, hogy nagy részünk képtelen, legalábbis nem bír kitartani a döntése mellett).

Attól, hogy rengetegen elsz.rták (elnézést), még nem magával az intézménnyel lesz a gond. Ez csak egy leegyszerűsített verzió, ezen nem kell agyalni, ez adott, ezt könnyű elfogadni, könnyebb nemet mondani a gyűrűre, mint elfogadni, és VISELNI.

A környezetemben én sem igazán látok jó házasságokat. Jó emberismerőket, és magas érzelmi intelligenciával megáldottakat se, nem mellesleg. Van egy élettársi kapcsolat, ahol apa megfenyegette anyát, hogy ha elhagyja, megöli őt. Gyakorlatilag ugyanaz a béklyó, mert NEM a papír nehezíti meg a dolgot, hanem a két fél hozzáállása.

A jó házasságnak mindössze két összetevője van: a jó választás, és a házasságba fektetett munka, mindkét oldalról. A jó választáshoz kell egy nagy adag szerencse is, tény. + jó emberismeret, jó önismeret, (érzelmi) intelligencia, és az, hogy az illetőt ne csak a szívemmel szeressem, de az eszemmel is. Ez nem megy sokaknak, hiszen akkora kultusza van a szenvedélynek-szerelemnek-szexualitásnak, hogy az értelem, a biztonság, a kölcsönösség elveszik mellette.

Kell még továbbá az, hogy a pár megéljen együtt sok rosszat is, és ehhez csak közvetetten kapcsolódik az együtt töltött évek száma. Sokan sírnak a gyűrűért, mondván, "már öt éve együtt vagyunk". És? Vajon a fiú miért nem lép? Na ezaz. Vagy a házassággal, mint intézménnyel van a baja, vagy a lánnyal köttetett házassággal... ugyanez működik fordítva is.

Egyszóval, ha ezek a fenti feltételek nem találkoznak egy kapcsolatban, akkor azt a kapcsolatot nem lehet házasságra ítélni, mert annak - természetesen - válás lesz a vége. A házasságot nem a puszta szerelemre, vagy az együtt töltött évek számára kell(ene) alapozni, hanem arra a tudatra/érzésre, ami igenis fenntartható, és biztos: hogy a párunk a társunk is, nem csak valaki, akivel jó a szex, vagy megszoktuk a közelségét.

A házasság csak papír. A párkapcsolat meg csak kapcsolat. Minden ember más, minden kapcsolat más. Az a kapcsolat papír nélkül is ugyanúgy véget érne, ami papírral is, ezt szerintem a szíve mélyén mindenki beismeri.

Személy szerint nem is foglalkoztatna a házasság gondolata, ha nem lenne meg hozzá a megfelelő partner, az együtt megélt jó és rossz, hisz nem a házassághoz megyek hozzá, hanem magához az emberhez.

Család-téma: a párod/barátaid megválogathatod. A családodat nem. Ennélfogva rengeteg család megfeneklett a jópofizós vasárnapiebédeken és az egymás mögötti áskálódáson. Emberek, különböző életfelfogással, mindenki a saját igazát erőltetné a másikra. Mi, leendő(?) szülők/anyósok/sógorok/nagynénik/nagypapák is így fogunk tenni, hiszen a rokonok közt nincs lehetőség válogatni, nyelni kell, vagy harcolni. Ezesetben is vannak kivételesen békés családok, és reménykedhetünk benne, hogy a miénk ilyen lesz - ugyanakkor ez nemcsak rajtunk/a választásunkon múlik.

Én nem ítélek el senkit, aki úgy dönt, nem kell neki gyerek. Szabad akaratából dönt így, ezzel senkinek nem árt. Kövezzetek meg, de egy gyerek szülésével árthat: magának, a családnak, a párjának, és legfőbb: magának a kicsinek.

Mind a házasságról, mind pedig a családalapításról azt gondolom, hogy biztos alapok nélkül senkinek sem szabadna belevágnia, és itt nem elsősorban az anyagiakra gondolok, hanem az érettségre, egy biztos kapcsolatra, őszinte akaratra, és sorolhatnám.

Természetesen én, 19 éves csitriként ezzel még nem lehetek tisztában, ér még száz csalódás, és ha az ember a saját képére akarja formálni a világot, akkor sokatok most arra gondol: ez is egy kiégett negyvenes exfeleség lesz, hiába minden bölcselkedése.

U.i.: szeretném leszögezni, hogy senkit nem akartam megbántani a véleményemmel, hiszen tudom, hogy ahány ember, annyiféle értékrend, felfogás, prioritás. Én csak a sajátomat írtam le. Remélem, csak az veszi magára, aki kötekedni akar - na, ő most hoppon marad, mert semmi kedvem olyasmiről vitázni, amiről sosem fogunk egységes igazságra jutni.

13 éves vagyok; totálisan mai fiatal.

Nos, mivel ateista vagyok, és nem akarok nagy családi showt, a szimpla polgári esküvő meg nekem túl puritán (:D :D :D :D :D :D) templomnál meg mint említettem, nem hiszek, a házasság kizárva. Meg amúgy is, lehet, hogy valakit szeretsz, de együtt élni nem tudnál vele, vagy ez idővel elmúlik, satöbbi. Nem nagyon jöhet szóba.

Viszont, ha már mégis együtt vagyunk igencsak régóta, talán. És ha rosszak is a körülmények, mindenképp akarok gyereket, legideálisabb az lenne, ha 2-3 utódot hoznék a világra. Nyilván, ha tényleg pokoliak a körülmények, nem keserítem meg szegény gyermek életét, ha valaki azért születne, hogy szenvedjen, inkább meg se foganjon; de egyet legalább akarok, ugyanis valakinek át kell adnom a tudást, és a tehetséget, ami belém szorult. Meg ez kicsit náci lesz, de én egészséges vagyok, és mindig kell néhány egyén, aki képes lehet a világ megváltására, ha nekem nem is sikerül valamiféle nyomot hagyni, a gyerekemnek kell. Szóval... családalapításban benne vagyok. Valakinek meg akarom adni azt a szeretet, és műveltséget, amit én kaptam a szüleimtől.

A jövőmet,a célomat!:D

16/L