Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen a kapcsolatod a férjeddel?
Először talán nagyon is furcsán hangozhat ez a kérdés...
De sajnos nem alapvető dolog, hogy jóban vannak egymással a felek, és hogy szeretik egymást. :S
Hogy kicsit konkrétabb legyek:
Szerelemmel szereted őt, vagy "csak" azért, mert jó ember?
Jól bánik a gyerekekkel (ha van), és érzed, hogy tényleg szereti őket, nem csak kötelességként tekint rájuk?
Megbíznál benne vakon? Tudod, hogy Te vagy az élete értelme, hogy igen, megbámulja azokat a csajokat az utcán, de azért csakis Téged szeret?
Elmered neki mondani, hogy mi bánt Téged, vagy hogy min lenne jó változtatni a kapcsolatban? (Ha nem, akkor ez azért van, mert Te vagy túl félénk, vagy azért, mert ő nem ad rá okot, hogy megbízhass benne?)
Tulajdonképpen családként éltek? Mármint... ha hazaér, akkor egy közös vacsi, vagy valami, egy kis beszélgetés, időben otthon van, jó ember, szeret Téged.
Bármilyen kis "mesét" szívesen olvasok. Meg azt is, hogy mit változtatnátok a kapcsolatban, vagy éppen, hogy mit szerettek nagyon benne. :)
Férfiak is írhatnak természetesen! :)
Kort és nemet is írjatok, legyetek szívesek!
(Csak kíváncsi vagyok, hogy van-e igaz szerelem, őszinte bizalom, stabil párkapcsolat és házasság, meg ilyenek... hogy érdemes-e bizakodnom)
Nekünk ugyan csak jövőre lesz az esküvőnk, de azért írok.
Én is mindig ilyen párra vártam, aki nem csak a nagy hévben figyelmes, hanem a hétköznapokban is. És ez nem feltétlenül tárgyi bizonyítékokon alapszik. Egyszerűen boldoggá tesz, hogy fontos vagyok neki, és sok helyzetben áldozatokat hoz értem.
Nem csak én égek esküvői lázban, hanem Ő is tervezget, és ugyan úgy várja, hogy szülők legyünk, mint én. Sokszor fáradtan is segít. hogy nekem könnyebb legyen. Ha itthon vagyunk mindent együtt csinálunk. Van, hogy csak egymás mellett tevékenykedünk, de közben is beszélgetünk.
Kollégiumban dolgozik tinilányok közt, de sosem jutna eszébe egy rövid végigmérésen kívül másra gondolni. Nem vagyok modell tipus, de mégis szereti minden porcikámat. Sokszor becéz, és kedveskedik. Mindig erre vágytam, hogy egyszer olyan párom legyen, aki egy beszélgetés közben egyszercsak néz-néz-néz és szerelmesen azt mondja, hogy "milyen szép vagy...".
Szóval igen, érdemes várni és nem megalkudni, hanem kivárni azt aki tényleg nekedvaló! :)
24N
Akkor hogy konkrétan válaszoljak a kérdéseidre:
1. Nem tudom, hogy még szerelmes vagyok-e, vagy ez már az a mély szeretet, amit szoktak emlegetni, mindenesetre jó érzés. Nem reszketek már, ha meglátom, nem repdesnek pillangók a gyomromban és a rózsaszín ködtől sem vagyok már rég totál zakkant, viszont... Ha munka miatt el kellett utaznia és nem tudtunk együtt aludni én konkrétan kisírtam a szemem, alig aludtam, a pizsipólóját szagolgattam fél éjszaka (tudom, gyerekes vagyok :-D ). Hála az égnek, ilyen egyébként ritkán van.
2. Még nincs gyermekünk, de ő már nagyon szeretne. Viszont jól bánik velük, tudom, hogy nagyon jó apuka lesz.
3. Vakon megbíznék benne, tudom, hogy én vagyok élete értelme és észre sem veszi a csajokat az utcán (tudom, nem egészen normális, már én is mondtam neki)...
4. Nem csak a kapcsolatunkkal kapcsolatban merek neki bármit elmondani, hanem mindennel kapcsolatban. Ő az egyetlen ember a világon, aki mindent tud rólam, ismeri az összes sötét kis titkomat is :-D Ő a legjobb barátom.
5. Szerintem abszolút családként élünk. Hazaérünk melóból, elmegyünk bringázni, vagy sétálni, vagy nézünk együtt egy filmet, stb. Alapvetően a szabadidőnk legjelentősebb részét együtt töltjük, de azért ugyanúgy szokott ő eljárni a haverjaival, ill. én is szoktam a barátnőimmel. Nincs ebből semmi problémánk.
Igaziból én úgy érzem, hogy számunkra teljesen jól működik a házasságunk. Nem változtatnék rajta semmit. Mindig nagyon élveztem, hogy - a környezetemben élőkével ellentétben sajnos - a mi kapcsolatunk folyamatosan fejlődött, sehol nem akadtunk meg, jött szépen minden egymás után, ahogy kellett, ugyanakkor nem is siettünk el semmit.
25/N+F, egyébként 5 éve együtt és 1 éve házasok
mi nem vagyunk házasok a párommal de azért írok mert egy család vagyunk:)2 kisgyerekünk van.A gyerekeket imádja,amiben tudd segít,de inkább a játszás az ő szerepe:)5 éves és 14 hónaposak a gyereke)
Imádom a párom ,szerelmes vagyok belé :)nem azt mondom ,hogy nincsenek mély pontok a kapcsolatunkba ,mert mi is emberek vagyunk akik fáradtak de megbeszéljük a problémákat és megoldjuk..de egy kis vita az mindig kell:)
Ha haza ér a munkából beszélgetünk,aztán teszünk veszünk a ház körül.majd vacsora, fürdetés és mi is fürdünk a gyerekekkel játszás és ha ők már alszanak akkor kicsit kettesbe beszélgetés,összebújás..
Gondolom megnézi a nőket az utcán,mivel nem vak.De én megbízok benne.Tudom ,hogy szeret ,mert érzem és mondja:)
Azt hiszem mindenre válaszoltam:)Szerintem létezik igaz szerelem....csak ki kell várni a megfelelő embert aki ugyan úgy szeret mint te őt!!!
27/N
Szerelemmel szeretem őt,na nem azzal a lángólóval ,de szeretem.A gyerekünk a mindene,imádja ezt hangoztatja is és ki is mutatja.Vakon megbiznék benne,meg is bizok és eddig nem csalódtam.
Családként élünk,közös ebéd,utánna játszik a lányunkkal,én pihizek,majd estefelé közös program.általában focizunk vagy valami labdajáték.
Szeret tudom,érzem.Nem vagyunk mintacsalád,sok mindent másképp csinálunk mint mások de nekünk igy a jó.
29N 33F 10éves kapcsolat,7éve vagyunk házasok.
Bizakodj és keresgélj,ne add aláb az álmaid.
3 éves vagyunk együtt, 1 éve házasok, és mind a mai napig szerelmes vagyok belé. Van olyan nap amikor hallom a lépteit a lépcsőházban, és elkezd kalapálni a szivem. :)
Még nincs gyerekünk sajnos,már másfél éve vágyunk/várunk rá. Viszont vannak keresztgyerekek, velük nagyon jól bánik, imádja őket, és a lurkók is odavannak érte. A sajátunkért is mindent megtesz hogy végre legyen, eljárunk orvoshoz, semmilyen vizsgálat alól nem húzza ki magát, meg folyton mondja mennyire várja már hogy végre a kezébe tarthassa.
Vakon bízom benne. Tudom hogy én vagyok élete értelme, nekem meg ő az életem értelme. Tudom hogy soha nem tenne olyat amivel a kapcsolatunkat veszélyeztetné. A csajokat azóta bámulja meg, mióta együtt vagyunk és rászoktattam. :) Én mindig lestem kinek milyen haja van, vagy pl. ha cipő vásárlás előtt állok akkor folyton mások lábát nézem, majd súgom oda neki hogy nekem is olyan kell :D Aztán ebből jött az hogy már ő is észreveszi a nőket az utcán, de legtöbbször még mindig én mondom neki, hogy "láttad azt a nőt...?" errő ő "hol, merre, kit?" :)
Nemcsak hogy elmerek neki mondani bármit, hanem ő a legjobb barátom. Olyan dolgokat is megbeszélünk, amit még a barátnőmnek, meg anyámnak se mondanék el. És szerencsére ez visszafelé is működik, ő se másnak beszél ki, hanem nekem mondja el minden gondját, baját. Ami nagyon jó, mert úgyis észreveszem hogyha valami nem kerek, és így nem stresszelem magam hogy biztos rám haragszik, mertha úgyis van, elmondja.
Családként élünk annak ellenére hogy még nincs babánk. Hazajön a munkából, ha éhes akkor terítek és vacsi együtt, ha nem, akkor kiülünk a kertbe és órákig beszélgetünk. A napjáról, a munkáról, az élet értelméről, ami épp foglalkoztat.
Minden szabadidőnket együtt töltjük, nem járunk külön sehova szórakozni, a hobbink is közös.
Min változtatnék? Szeretnék nagy családot, 3 gyerkőcöt, de ezen már dolgozunk :) Máson nem változtatnék. Tökéletes minden. Giccsesen hangzik, ha 5-6 éve olvastam volna ezt biztos kiakadtam volna magamon, hogy ilyen nincs, ez csak egy álomvilág. Néha meg is ijedek hogy mivan ha tényleg csak álmodok, de az elmúlt évek minden pillanatára emlékszem, a nehézségekre az elején, ahogy összecsiszolódtunk, ahogy támogattuk egymást, szóval nem csak a jóra emlékszem, ezért bízom benne hogy tényleg ez a valóság.
Érdemes bizakodni, bár mint írtam, 6 éve még én se hittem el hogy ilyen létezik. Akkor se voltam kimondottan rossz kapcsolatba, de ég és föld a különbség. Míg az exem mondta hogy szeret, elhittem, a férjem ha nem mondja is érzem, nem elhiszem. Akkor próbáltam nő lenni, úgy viselkedni, úgy öltözni, most mackóba, kinyúlt pólóba, sörözés közbe is jobban nőnek érzem magam mint akkor. Mert egy igazi férfi van mellettem. Nem az a vagány, akire leginkább mondják hogy igazi férfi, a férjemről a külső szemlélők azt gondolják hogy egy papucs, de bánom is én mit gondolnak, én tudom az igazat. Amit mások látnak, az a kölcsönös tisztelet, szeretet, megértés. Elhiszem hogy aki még nem élt ilyenbe az nem tudja mi a különbség.
26N33F 3éve együtt, 1 éves házasok
Kedves Kérdező, kívánom hogy te is találj egy ilyen társat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!