Ti hogy reagálnátok, ha a férjetek azt mondaná, hogy "Te csak arra vagy képes, hogy szoptasd a gyereked meg vásárolj! "?

" Ti hogy reagálnátok, ha a férjetek azt ...."

Elszontyolodnék ,én de nagyon.

Az én férjem soha nem mondana ilyet nekem.

Neked pedig azt tudom mondani, amit szeretett nagyapám mondogatott sokszor: "ki milyen virágot szakaszt, olyat szagol". Ne nyavalyogj - de választottad magadnak. Ha nem tetszik, válj el.

A gyereket nem kell egész nap ellátni,és főleg nem szórakoztatni. Az sem feltétlen fontos,hogy "tanítsd" megfordulni. Hatásosabb,ha erre magától jön rá.

Ha a férjed fáradtan jön haza,akkor természetes,hogy ki akar kapcsolódni. Erre nem alkalmas a gyerek. Fáradt embert NEM üdít fel egy pici baba!

A babával akkor játsszál,amikor a férjed dolgozik. Ha hazajön,akkor ő legyen a fontosabb. Beszélgess vele,érdeklődj a napja iránt stb. Nagyon sok házasság megy tönkre a túlzott "gyerekimádat" miatt.

Ha felenged a feszültsége,akkor játszik majd a picivel is.

Igen egyszerű minden konfliktusnál azt mondani hogy ha nem tetszik válj el.

Szerintem menj vissza a szüleidhez egy pár napra, addig is átgondolja a dolgokat. Biztos sokat stresszel, és nincs kipihenve!

"A babával akkor játsszál,amikor a férjed dolgozik. Ha hazajön,akkor ő legyen a fontosabb"

és a fél éves gyereket addig melyik szögre akassza fel?

Biztos szomorú lennék, de ez kétoldalú dolog, biztos meg van az oka rá, hogy ilyeneket mondott, ha eddig nem volt ilyen. Talán beszélgessetek.

Sok mindent nem tudunk, pl. hogy mennyit foglalkozol vele amióta gyerek van, most csak az egyik fél álláspontját hallottuk, korai lenne meg értelmetlen is innen a gép mögül okoskodni.

Azért egy 24 órában gyerekét ajnározó nővel sem lehet könnyű, láttam már egyet kettőt és nőként kb 10 perc után falra másztam tőlük, de ezt nem rád értettem persze, nem ismerlek. Szerinte először tartsál önvizsgálatot, aztán nézd meg újra a történteket.

Először megnyugtatásul: az én babám 7 hónaposan fordult csak meg (már rohantam vele korai fejlesztőbe, úgy meg voltam ijedve - feleslegesen).

A férjed. Hát nagyon remélem, hogy tényleg csak pillanatnyi feszültség miatt ilyen veled, nem az életébe fáradt bele.

Második gyereket ne tervezzetek, addig amíg nem látod, hogy apaként helyt áll.

Ismerek ilyen párt, velük élek, ki lehet találni, milyen rokoni viszonyban vagyunk, no de ez nem is lényeg.

A nőtől el van várva, hogy 8 (vagy több) óra munka után ragyogjon minden, egyébként a férfi "rendes" (ha elég ennyi a rendességhez): Nem italos, nem dohányzik, fizut hazaadja. Ha olyanja van rondán beszél, megaláz mindenkit.

A nő azonban mártír, tűri, magában szenved. Na ezt ne tedd! Próbáld elkapni egy higgadt pillanatában, mikor ráértek akár órákig beszélgetni.

Ha eddig működött köztetek a normális kommunikáció, akkor ezúttal sem lehet baj, rendes, emberi hangnemben, de határozottan áljj ki magadért, és kérd meg, hogy próbálja beleképzelni magát a helyedbe. Hagyj időt neki, hogy ezt megtegye, és levonja az esetleges következtetéseket. Meséld el neki, hiogy megérted őt is (de akkor tényleg próbáld megérteni) és azt is mondd el, hogy neked ez fáj, és nem szeretnéd, ha a munka, a gyerek, és az ezekből fakadó stressz tönkretenné a kapcsolatotokat. Remélem, megérti, és nem lesz belőle olyan apa és férj, mint akivel példálóztam az elején.