Vissza lehet találni egymáshoz? Mi a véleményetek, tapasztalatotok? Tanácstalan vagyok és elkeseredett.

Elsősorban építsd fel az eleted annyira hogy meg tudj állni a saját lábadon. Ha kell képezd magad.

Ne csinálj gyereket ilyen kapcsolatban es minél hamarabb lépj!

Tönkre fogsz menni ebben a kapcsolatban.

Es az előttem szóló jól írja.

En is ismerem a bennfentes videóit vmi Balázs beszél, a masikat nem ismerem de biztos jó az is.

Szakértőktől kapsz tanácsot, nem itt a gyakorikon mindenki mond vmit.

Ez tipikus bekövetkező eset. Nem volt még más pasid, nyilván nem árt többet felpróbálni mielőtt az ember férjhez megy.

Magyarul tök felesleges volt lehúzni vele 6 évet de már mindegy.

Nézd a tényeket. Ebből a házasságból semmi jó nem fog kisülni, még jó hogy nincs gyerek.

Én szakítanék, csak azért nem érdemes vele maradni mert rendes ember. Hacsak nem eltűröd hogy nem őt akarod, de nyugton tudsz maradni és gyereket akarsz. Akkor érdemes vele lebabázni, mert nem mindegy hogy kivel vállalsz gyereket. Aztán majd később elváltok de legalább lett egy két gyereked meg egy kiszámítható apjuk. Nem mindegy.

Vagy tényleg szakítotok és éled vikágodat én utóbbi mellett döntenék de ezt neked kell tudni.

Szerintem arról a pontról, mikor irritál a másik, már se türelmed, se energiád hozzá és csalódtál annyit, hogy a szakítás, válàs reàlissá váljon szàmodra, onnan nincs vissza út. Az, hogy rendes és ott a kutya, ház, stb. nem érzelmi reakció, hanem rudatos. Mikor már úgy kell ràbeszélned magad a kapcsolatra, akkor vége van. Nincs garancia arra, hogy lesz jobb, de az biztos, hogy ez a kapcsolat nem lesz jobb.

Mások a szeretet kifejezések nálatok. Ő nem tud ösztönösen odafigyelni, kedveskedni, hanem anyagilag tudja kifejezni azt, hogy szeret. Neked meg az érzelmi rész kéne. Ez nem javítható, mert elemi különbség.

Nem szerencsés pszichológust játszani, nem is tenném.

Csak annyi írnék, hogy vannak emberek akik a hétköznapi életben jól tudnak együttműködni bizonyos témákban, de lelkileg SOSEM lesznek kompatibilisek. És ez az amit sokan nem akarnak tudomásul venni.

Vannak akik jól tudnak együtt dolgozni, például egyformán precízek, de a magánéletben az érzelmeik kimutatása terén nem passzolnának.

Azt hogy kinek milyen a lelkivilága, mindenki a szüleitől hozza. És ha valaki úgy szocializálódott hogy lelkileg zárkózott, nehezen mutatja ki az érzelmeit, elvan a saját kis világában, akkor az sosem lesz kompatibilis egy olyan partnerrel aki pont az ellenkezőjét várná el tőle.

A kötődési minták, az érzelmek kimutatása is gyerekkorunkból ered. Ahol a családban nem volt szokás érzelmeket kimutatni, ölelkezni, puszit adni, stb, attól az embertől hiába is várná bárki hogy változzon meg. A változás max 1-2 napig tart nála, tovább nem tudna más lenni, mint amilyen környezetben szocializálódott gyerekkorában.

Így valószínűnek tartom hogy a kérdező párja hiába jó ember, nem azt tanulta a szüleitől hogy érzelmeket mutasson. Sosem fog megváltozni, esetleg pszichológus segítségével lehet finomítani az érzelmek kimutatásán. De ha a kérdező azt akarja hogy 180 fokos fordulatot vegyen a férje lelkivilága, az nem igazán fog menni.

Még a házasság előtt kellett volna ezen elgondolkodni. Gondolom már akkor sem passzoltak ilyen téren, csak az alkoholista apától való menekülés miatt bármi jobb lett volna.

Sok verzió van még hogy mi lehet a háttérben, mert az is lehet hogy a férj "normális lángon ég", csak a kérdező vár nagy érzelmeket, mert meghalt az édesanyja, az apja meg alkoholista. Így neki lehet extrém módon szüksége az érzelmekre. De az is lehet hogy a férjének van valami diagnosztizálható baja, pl enyhébb autizmus. Bár mi lehet a háttérben.

Persze lehetne pszichológust vagy párterápiát javasolni....

Az itt a kérdés hogy akar e a kérdező és a férje bármit is tenni a kapcsolatért? Ha meg a kérdezőnek fontosabb hogy új emberrel szerezzen tapasztalatot akkor nincs is miről beszélni. Eleve ha alapból nem passzol hozzá a férje lelki téren akkor ez az érzés nem is fog javulni.