Felkeresnètek életetek szerelmèt x èv után, ha mèg mindig nem tudnátok öt elfelejteni?

"Együtt voltunk èvekig, de sajnos nem volt lehetösègünk arra, hogy közelebb lakjunk egymáshoz annó ès sajnos èn nem birtam tovább .. elengedtem öt… èvekig gyötrödött miattam vègül mind a ketten megházasodtunk..más más utakon kezdtünk el járni… de ö megmondta a párjának már az elejèn hogy neki nem ö az igazi, èn pedig szintèn töle függetlenül jelentettem ki a fèrjemnek, hogy szeretem mint embert, de hiányzik az a bizonyos plusz az èrzelmeimböl… ö az esküvöje napján is megkèrdöjelezte mèg hogy vajon jó döntès e az amit tesz ès hogy èn vajon boldog vagyok e..."

Ne haragudj, de ez így ebben a formában biztos, hogy nem igaz.

Inkább a lány szakított veled és te azóta valami fura vágyálomban élsz és ezzel vígasztalod magad.

#11

Nő a kérdező.

# Akkor fordítva.

Két ember nem tudja elfelejteni egymást, folyton a másikra gondolnak (még az esküvőjük napján is) és ezt tudják is egymásról...ennek ellenére szándékosan szenvednek tovább.

Ilyen a mesében van talán.

Ha igazán szerettétek volna egymást MINDKETTEN, akkor már az elején megoldottátok volna hogy együtt legyetek.

Akik igazán együtt akarnak lenni azok tesznek is érte, még a távolság sem akadály! Mindig lehet találni valamilyen köztes megoldást ami mindkét félnek megfelel. Ahol már az elején is megy a halogatás, kifogáskeresés ott nincs meg a kellő akarat, legalábbis az egyik félben biztos nem.

Nálatok az elején minden adott volt, mert nem voltatok házasok. Mert ha valakinek a házasságát kell felszámolni, vagyonmegosztást, gyerekelhelyezést és egyéb problémákat kell megoldani az sokkal nehezebb szituáció, akkor érthető hogy elsőre nem jön össze. De nálatok még az elején meg lehetett volna oldani, ha tettetek volna érte mindketten.

Most amikor már házasok vagytok, sokkal nehezebb lenne minden, főleg hogy az adott két ember időközben sokat változhatott.

Szerintem te csak egy szép illúziót kergetsz, mert jó álmodozni, addig sem kell a jelenben élni. Ha meg ténylegesen az "életed szerelme" lett volna (és te is neki!) akkor még az elején mindent meg kellett volna tenni hogy együtt tudjatok élni. De egyik fél sem "mozdult rá az ügyre" még a kezdetek kezdetén, csak "vártátok a sült galambot".

Már elszalasztottad kiscsillag.Volt lehetőséged, de leszartad.

A halál után biztosan egymásra fogtok találni.🤷Az lesz a megfelelő idő.

Kérdező!

Mekkora volt az az eget rengető távolság ami elválasztott titeket még az elején?

Vagy inkább úgy is kérdezhetném hogy a másik fél miért nem tett semmit még a kezdetek kezdetén hogy együtt legyen veled? Ez a távolság kérdés nem csak duma (kifogás) volt?

Ha olyan nagy volt a szerelem meg az összhang akkor miért házasodtatok meg másokkal?

Nem rosszból kérdezem, csak nem értem a miérteket. Ha én ennyire szeretek valakit aki ELVILEG viszont szeret akkor miért kell másokkal házasodni?

Amúgy a "sorsra" ne bízz semmit, mert látod mi lett a vége!

A sorsod a tetteiden, és persze a másik fél tettein múlik. Ha már csak az egyik fél sz*rik az egészbe, nem lép, akkor cseszheted te a sorsot vagy karmát vagy nevezzük bárhogy.