Miért vonzz és tart egyben rettegésben a házasság gondolata? Nagyon sokszor elgondolkozom,hogy jó volna valaki felesége lenni,de ugyanakkor az is eszembe jut, mi van,ha jobbat találnék,olyat akivel sokkal több a közös és igazán lángoló lenne minden?

Mindig vágytam rá,hogy valakihez tartozzam, nem csak a papír miatt. Viszont amint a jelenlegi párommal arra terelődik a dolog,hogy el akarna engem venni feleségül később, valahogy megrettenek. Rögtön azon kezdek agyalni, mi lenne akkor,ha tényleg valahol ott vár még az a férfi, aki igazán olyan amilyet szerettem volna? Miért motoszkál ez folyton bennem? Ezek,ilyen váltakozó érzések,hogy egyszer de jó lenne menyasszonynak lenni, és úgy aláírni,hogy van férjem de mégis, akkor elesem egy esélytől."Mi van,ha találnék jobbat" címszóval?