A legjobb barátom összeházasodik a volt barátnőmmel, akivel megszűnt minden kapcsolatom. Én ezt nem tudtam volna megtenni.Lehet, hogy nem volt a barátom? Azért a lakodalomra elmegyek és gratulálok.

Ha a ti kapcsolatotok alatt biztosan nem volt köztük valami, akkor nem látom a problémát. Szakítottatok, x ideje nem is volt kommunikáció stb. Nincs rá semmi ok, hogy ne jöhetnének össze. Igaz, ha kicsit jobb fej a haver, azért rákérdezhetett volna nálad, hogy ez neked fájna e vagy ilyesmi, de ha nem hát nem. Végülis te meg a lány nem voltatok már együtt.

Ha még érzel valamit/zavar/ kellemetlen stb, inkább ne menj el arra az esküvőre.

Tavaly olvastam pár kérdést itt, hogy mi a vélemény arról ha valaki haver\barát exével jön össze. A többségi válaszok egyöntetűen kijelentették, hogy az "az ex tabu, ilyen barát nem barát, stb"

Most egy szinttel mélyebb dologról van szó, amikor házasságig elmegy a kapcsolat, és meglepetten olvasom, milyen sok támogató válasz érkezett (osztozom a véleményen, miszerint talán A nem találta meg B-vel a számításait, de C pont igen, és ha ez az ex, akkor az ex, legalább boldogok együtt).

Én is érintett vagyok a témában, volt egy legjobb barátnőm, aki elvált a férjétől, válás folyamata alatt már egy másik pasihoz költözött. Én a férjjel amíg együtt voltak, csak köszönőviszonyban voltam, maximum 1-1 mondatot váltottunk, amikor összefutottunk.

Nem volt az esetem a férj sohasem.

Válásuk után pár hónappal viszont ismét összefutottunk, aztán kb fél évvel később már rendszeresen beszélgettünk, gyakran találkoztunk is. Nem hittem volna, hogy szimpatikus lesz, sőt külsőre is vonzónak fogom tartani, mégis így történt, kölcsönösen.

Ő is így állt hozzám, hogy amikor még házas volt, sosem tekintett rám "nőként", csak egy sima embernek, aki néha hozza-viszi a nejét a közös barátnős programokról.

Haverként kezdtünk beszélgetni, aztán barátok lettünk (extrák nélkül), kb 1 év múlva járni kezdtünk. Sőt, már össze is költöztünk. És jelenleg az esküvőt tervezzük, jövőre tartanánk.

Elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha bármi is lehet köztünk, mégis annyira jól kijövünk, és mint kiderült, sokkal több közös dolgon osztozunk (értékek, nézetek, életcélok, szórakozás stb.), hogy úgy alakult, hogy párkapcsolat lett belőle, mitöbb, eljegyzés is.

Barátnőm persze miután meséltem neki, hogy néha kommunikálok az exével (tényleg csak mint haverral), nagyon bepöccent hogy hogyan merészelek vele szóba elegyedni egyáltalán.

Nem értettem. Már hónapok óta az új pasijával volt, pletykaszinten annyit tudtam róla, hogy már terhes is volt tervezett babával tőle, de azóta sem tudom mi van vele, igaz volt-e a szóbeszéd.

Tehát élte az új életét, látszólag boldogan, mégis kibukott azon, hogy én beszélgetni kezdtem a hónapokkal korábban kidobott exével.

Megértem, akik azt vallják, az ex tabu, de ők mit csinálnának abban a helyzetben, ha tegyük fel, megismernek egy férfit\nőt, idővel nagyon megkedvelik egymást, megvan a kémia, minden stimmel köztük, majd amikor bemutatják a baráti társaságban, akkor egy haver a csoportból megszólal, hogy "de ő az exem volt \ kavartam vele.."

Megmondják, hogy akkor fel is út, le is út, és megszabadulnak attól az embertől akivel kölcsönösen szeretik egymást, csak azért mert korábban egy ismerőssel járt? Kötve hiszem.

Végszóként, ismételve a fenti észrevételem, most kifejezetten jó volt olvasni, hogy a többségi válaszolók képesek reálisan, felnőttként kezelni ezt a témát, illetve nagyobb arányban is megértőek az exszel összejövő felekkel, mint korábban, más kérdések alatt.