Tényleg én dramatizálom túl?

Férjemmel 8.5éve vagyunk egy pár. Van egy 5 és egy 3 éves gyerekeink.

Még gyerekek elött kb minden hétvégén mentünk valamelyik ismerőshöz, vagy valamelyik ismerős jött hozzánk, iszogattunk, beszélgettünk.

Hétközben senki nem ivott.

Gyerekek meglettek, ezek is megritkultak egyre jobban.

Fél éve lett itt a településünkön egy új barátja férjemnek.

Neki van egy 11éves fia, párja.

Igazából elvagyok én is velük. A gyerekeink imádják őket.

Ezzel nem is lenne bajom egész addig, míg nem folyna náluk a csapból is alkohol.

Eleinte csak hétvégén mentünk hozzájuk/jöttek át és sörözgettek a férjemmel.

Aztán egyre gyakoribb lett. Már hétköznap is ittak.

Volt nyár végén már olyan hét, hogy 7-ből 7napot fenn voltunk náluk (ikyenkor az egész család ment, mert a gyerekek is mennének, de csak velem. Így lényegében nem volt választásom).

Ott besokalltam. Elmondtam a férjemnek, ha ez így megy tovább, elegem lesz, elválok.

Utána hetekig nyugi volt, nem járt fel sűrűn.

Viszont amióta bejött a hideg, újrakezdődött. Most nem sörözni, hanem forraltborozni jár fel hozzájuk vagy jönnek ők. Bár ez egyre ritkább. Mi megyünk.

Ha én nem megyek, férjem akkor is megy, de a gyerekeket nem viszi. A gyerekek nekem sírnak itthon, hogy ők is menni akartak.

Tegnap tellt be a pohár. 5órakor felmentünk, hogy max 1 óra és jövünk haza. Ebből az lett, hogy már nem a srácékhoz mentünk hanem 2 utcávsl srrébb egy másik családhoz, akiket látásból ismerünk.

Ott álltunk kinn a hidegbe a 2 gyerekkel, mert férjem elbeszélgetett, eliszogatott. a nagyobbik gyerek elvolt, mert volt ott másik 2 nagxobb fiú is. De a kicsi csak rajtam lógott. Kb este 9ig elvoltunk,én is úgy ahogy elbeszélgettem. Viszont 9re mind a 2 gyerek álmos lett. Fáztunk. Mondtam, mi elmegyünk haza.

Erre férjem kiakadt, mert én sehol nem bírom jól érezni magam, nekem mindig mindenen hisztiznem kell. Nemhogy innék én is valamit és feloldódnék.

Fogtam a 2 gyereket és hazajöttünk.

Ő 11re ért haza. Fél óra zörgés után elfeküdt.

Fél12kor felpattant, felkeltve mind a 2 gyereket és 1 órán keresztül hallgattuk, hogy hány, takarít, hány, takarít...

Soha nem láttam ilyen részegnek.

A fejemhez vágta, hogy miattam ivott, mert rugalmatlan vagyok. Hogy besavanyodtam.

Aztán elfeküdt horkolva aludni.

Ma felkelt, még ő játszotta a sértődöttet. Én a fejéhez vágtam, hogy elegem van, egy alkoholista lett. Hogy ezt a példát mutatjs s gyerekeknek?

Még en voltam a hibás, mert fiatalok vagyunk (ő 34 én 32) nem itthon kellene tölteni a hétvégéket hanem kikapcsolódni, szórakozni. hogy mindenki tegnap rajtam rőhögött, hogy nem ittam és hogy 9kor haza is mentem....

Nagyon elgondolkodtam, hogy kell ez nekem?!