Olyan érzéketlennek tűnik a párom, vagy én dramatizálom tul?

Nemrég ota vagyunk együtt.

A munka miatt keveset tudunk találkozni ami majd csak összeköltözessel fog javulni.

Szoval multheten láttam igy utoljára ket napra aminek én nagyon örültem miközben ő meg feszült volt mert vásárolgattunk es sietnie kellett meloba vissza, szoval a legutolso alkalom az egyik ritka pillanat hogy együtt vagyunk, nem örömmel telt.

Aztán egy hét szünet, mialatt ő jol elvolt, nem halt bele a hiányomba az biztos.

Most ujra találkozunk, bennem van az egész multbéli rossz, azaz a multkori feszultsége, meg a szunet alatti közömbössége, mondhatni tele vagyok tüskékkel, amin nem segit a szokasos sablon dumája hogy de hiányzom, de szeret, MERT leginkább CSAK a szexen van, arra élezi ki a témát csak, hogy nagyon kivan alig várja hogy lásson es ecseteli mit csinálna velem stb

Es azt kamuzza ha szerelmes nagyon vágyik a párjára, szoval nekem ezzel akarja bizonygatni, a szex-el a szerelmét??

Mondtam neki hogy bennem még fal van, a multheti feszkoja sem tetszett hogy ahelyett h örült volna h egyutt vagyunk, idegeskedett es aztán a szünet engem lehozott mindenrol.

Erre a nagy ötlete hogy majd akkor hoz inni valamit hogy el tudjak lazulni.

Hát egy virágnak is jobban örultem volna.

Amivel azt éreztetné hogy számitok.

En dramatizálom tul es egy heti szunet után nekem zokszo nelkul csak szét kéne tennem neki a lábam?