Kinél hogy van ez az együttélés során?

Szóval pl. valami nem tetszik nekem amit a másik csinál, vagy otthagy valamit, akkor szólok érte? Vagy szó nélkül elpakolom.

Mert pl nálunk az van, hogy engem nem zavarnak dolgok (néha otthagyja a tányérját evés után, nem teszi a cipőjét a cipőtartóra, melléteszi). Esetleg nekem ezek nem tetszenek, de nem bosszantom magam miatta, hanem fogom azt arrébb teszem.

Férjem viszont az ellenkezője. Mindent megjegyez. (Pl kiszórtam a kávét, a táskámat az étkezőszékre szoktam tenni, szerinte nem ott a helye, tegyem el onnan, nem lehet elférni, zavarja, pizsamámat néha a fürdőben hagyom....stb, stb.) Vagy nem törlöm le a pultot, akármi. Én nem vagyok egy patika tisztaságmániás, de rendben van a házunk, hetente kitakarítok, mindent kimosok, próbálok rendet tartani, két kis gyerekünk mellett.

Tegnap is hazaértem előbb, kitakarítottam, felmostam, rendet raktam.

Az étkezőszéken volt a táskám. Senki más nem akart leülni enni, 4 szabad szék volt. Férjem megjegyezte, hogy nem lehetne-e máshova tenni a táskám? mert nem lehet itt elférni. Erre én felcsattantam, hogy hagyjon már ezzel békén, hogy én oda szeretem tenni, bőven 4en is le tudunk ülni, nekem az a praktikus, mert ha megyek valahova, kényelmesen be tudok pakolni. Persze ha útban van, elrakom onnan.

De számtalan ilyen dolog van. Mindenre megjegyzést tesz. Rosszul esik hogy nekem eszembe nem jut ez, mert nekem TERMÉSZETES hogy együtt élünk és ha otthagyott valamit, elpakolom, kész. Vagy ha zavar, elteszem.

Tegnap is még én éreztem magam rosszul, hogy ideges lettem egy mondatától, pedig nem bunkón vagy idegesen mondta. De már tele a hócipőm a megjegyzésekkel, és nem értem.