Igaza van a férjemnek hogy lecsesztem őt?

Bocs, de nálatok a gyerek gondol egyet, felpattan és elrohan?

Inkább itt vannak a gondok, nem ott, hogy egy adag tészta nem lett eltéve...

Érdekes, hogy itt mindenki a kérdezőt cseszteti, pedig nem is csinált semmit. A férjét meg védik, hogy ott lett szegény hagyva.

Ő egy felnőtt ember. Ha megkérik, hogy pakolja el a kaját, amit direkt elvitelre kértek és ő kidobja figyelmetlenség utána pedig neki áll feljebb az baj. Nem is az a gond, hogy nem kerül haza a kaja, hanem ahogy reagált rá. Ha hibázunk bocsánatot illik kérni, nem lecseszni a másikat. Főleg a feleséged.

Sok családban nem engedhetik meg maguknak, hogy kidobjanak csak úgy 2 adag kaját. Én haragszom magunkra akkor is, ha csak 1 barack megromlik itthon és ki kell dobni.

Ez a "weaponized incompetence " pedig nagyon gáz. Felnőtt emberek egy FELNŐTT FÉRFIT egy gyerek szintjére süllyesztenek itt le. Nehogy már el tudjon rakni két dobozt vagy bocsánatot tudjon kérni, ha hibázott! Csak mert egy férfi??? Persze a nő már kikapott, hogy a gyerek csak úgy elszaladhat a plázában...

Helyre kéne tenni fejben a dolgokat. A felnőtt férfi embertől el lehet várni apró dolgokat. Egyszerű feladatokat végre tud hajtani. A gyerek még nem gondolkodik, hogy mit csinál csak megy és csinálja. A nő ebben az esetben le sem cseszte a pasit csak ledöbbent, hogy egy ilyen egyszerű feladatot sem sikerült neki végrehajtani és fel sem vállalja, hogy elrontotta.

Senki nem mondta, hogy a férfi nem képes a "feladatra", én nem is ezen voltam megdöbbenve, hanem magán a szituáción.

Gyerek elrohan, anyuci utána, de még gyorsban odadobja apának, hogy rakjon rendet.

Nálunk, ha együtt elmentünk valahova, akkor együtt is mentünk haza (kivéve, ha más lett előtte megbeszélve).

"A gyerek még nem gondolkodik, hogy mit csinál csak megy és csinálja."

Nem, nem csinálja, ha meg van nevelve.

Már egy 3 éves is felfogja és tudja, hogy nem rohangászunk el csak úgy.

Mondom ezt kisgyermeknevelőként (12 1-3 év közötti picúrra felügyelve nap, mint nap).

Nő vagyok, ne tudd meg, milyen szétszórt (a készülő, többkötetes regényem egésze a fejemben van, bármikor válaszolok ha belekérdezel, de ilyen hétköznapi dolgok full nem számítanak)

Egy ilyenre én megrántanám a vállam, mert pontosan ugyanígy nem érteném, mi a bajod.

Semmi baj, nem kell felfújni. Vannak olyanok, akiknek bizonyos dolgokat le kell írni, mert elfelejti.