fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Feldolgozni a csalódást?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Feldolgozni a csalódást?

Figyelt kérdés

Válni fogunk a jövőben. Jelenleg még 2 dolog tart össze minket: a pénzügy helyzet és a gyerek.


Tudom utóbbi jobban járna ha válnánk stb stb. De nekem nagyon rosszul esne, ha kevesebbet láthatnám. Úgy érezném cserben hagytam a gyerekemet. Ritkábban látnám (még csak 5 éves lesz nemsokára, így bizonyára az anyjával maradna).


Emellett még bennem van az a fájdalom, hogy hogyan lehettem ilyen barom, mikor belementem a házasságba? Rossz belegondolni, hogy elrontottam, hogy elvált leszek, hogy nem lesz olyan hosszú házasságom mint a szüleimnek. Megvetnek majd a rokonok, ismerősök. De a legrosszabb ez a "csalódtam magamban" érzés.


Na meg az, hogy igaz szerelemnek indult, legalábbis úgy éreztem akkor. És mostanra teljesen kihalt belőlem minden lelkileg. Minden amiben eddig hittem az hazugság...


Volt valaki hasonló cipőben? Hogy sikerült elfogadni, feldolgozni a helyzetet válás után? 33/F


aug. 27. 22:40
 1/5 anonim ***** válasza:
70%

Megosztott felügyelettel.

Egyáltalán nem "bizonyára", hogy csak az anyjával maradna.

Egyáltalán nem alap, hogy te válás után elsétálsz és az anyára bízod a gyerek szinte teljes nevelését.


Ezzel lesz lehetőséged feldolgozni a csalódást, mert lehet, hogy házastársként nem sikerült, de apaként még remekelhetsz.

aug. 28. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%

Rokonok ismerosok velemenyevel nem kell foglalkozni, minden bizonnyal makulatlan hazassagbol itelkeznek. Ja nem.


Es nem a gyerektol valsz, hanem az anyjatol, ezt ne felejtsd el. Lehetsz meg jo apa, fuggetlenul a tonkrement hazassagodtol.

aug. 29. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Tele vagyok olyan érzésekkel amikor arra gondolok, hogy egyedül vagyok, hogy remetént élni szükségszerű és kell ha már a családfő másik fele így döntött. Egy gyereknek más opciót kéne látnia, amiből semmi nem megy át neki, mert valójában sem normális családként éljük a mindennapjainkat. A gyerek beszél olykor arról, hogy mi lenne ha ketten maradnánk. Összeomlok annak ellenére, hogy iszonyat erős emberke vagyok lelekileg. Széttép a fájdalom így is, úgy is, mert nem kerek asztal a házasságom. Feldolgozni nem tudom, nem is akarom, valahogy élek, létezek kínlódva, de nem látványosan és rinkodok, hogy ne gyakran veszítsem el a fejem.
szept. 28. 02:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:
Mintha engem írtál volna le utolsó...
okt. 8. 23:17
 5/5 anonim ***** válasza:
4# sajnálom! Én ezt érzem. Annyira mérhetetlenül szomorú vagyok sokszor álomba sírom magam vagy úgy ébredek fel az éjj közepén es kattog az agyam, hogy mi történik épp körülöttem és a valóság most épp melyik részén vagyok. Közben észre veszem, hogy telik az idő. Tudatosabban kezdem tenni a dolgaimat magam körül. Megkeményedek. Az oldozna fel még és semmi más ha szerelmes lehetnék gondtalanul, flusztráció nélkül, hogy bele borulhassak az ölébe, de persze neeeem mert igazi alfahím. Azok meg aláznak kőkeményen. Ha meg kínlódik ő maga akkor menjen el hagyjon magamra mert az még borzasztóbb kínlódás. Senkinek sem jó. Màr kaptam belőle. Évekre való adagot. Elég! Elég!
okt. 9. 01:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »
Felnőtt párkapcsolatok - Házasság kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!