Kapuzárási pánik? Kinél meddig tartott, miben nyilvánult meg, és hogy sikerült legyűrni, hogy ne ugorj ki a házasságodból miatta? Honnan lehet tudni, hogy valós gondolatok vagy csak kapuzárási pánik?

21. Felesleges optimizmus. Az embereknek van keresztje, kinek mi. Akkor nézzük meg mi vár egy átlag nőre, férfire ha kilép a házasságából mondjuk 46 évesen. Nő: rengetegen pályáznak a bugyijába, természetesen csak a desszerté, a nő élete baromira senkit sem fog érdekelni. Talán ezt a nő is élvezi az elején, kiéli magát ha olyan típus. Tegyük hozzá, hogy a jó férjek továbbra is házasságban élnek, a "piacon" nem sok főnyeremény férfi van. Aztán ott a távolság mátrix, a nő személyisége, helyzete.

Férfi: 46 évesen ha nem kirívóan jóképű vagy tehetős, felejtse is el az ismerkedés lehetőségét. Ide nem kell az ál-optimizmus, egy 46 éves elvált férfire a kutya sem lesz kíváncsi, főleg ha gyereke is van. Körülöttem is az elvált emberek a kezdeti lelkesedés után maradtak magányosak, sőt inkább csalódottak. Több elvált női ismerősöm is azon az állásponton van, hogy befejezték, nem akarnak sem ismerkedni, sem kapcsolatot keresni. Saját döntésből egyedül akarnak élni, mert még ez az opció is sokkal jobb, mint a sok agyhalott véglény, vagy hazudozó házas pasikkal szenvedjenek. Most elgondolkoztam hogy egyáltalán ismerek-e elvált, majd később jó párkapcsolatot kialakító embereket, de nem tudok egyet sem. Valahogy 40-50-es generációnál már nincs bizalom, de meg is értem őket amiket hallok innen-onnan. El lehet válni, vannak azok az okok, pl. erőszak bármely formája, de csak azért elválni mert majd utána jön a világot megváltó pasi/nő, azért felesleges! Ez nem elhatározás meg optimizmus kérdése.

22-es, hát azért ha ép ésszel végiggondoljuk, akkor lehet tudni, hogy aki huszonévesen nem találta meg a nagy őt, akkor nem 40-50 évesen fogja pocakosan, ráncosan, öregen, néhány poronttyal a nyakán.

Amúgy már huszonévesen sem könnyű normális párt találni, később meg már szinte lehetetlen.

Én is csak azért válnék el, ha nem tudnám elviselni a férjem. Csak azért, mert ráuntam, na, azért nem.

23. Itt mégis az a trend, hogy mindenki vállon el mindenért, mert még 80 évesen is 200% hogy megtalálja az igazi szerelmet, és naponta 5x lesz szex.

Én a 40-50 es generációt látom, én is ezt képviselem. Látom hogy mi megy, a gyk-s idilli életszemlélet köszönő viszonyban sincs a valósággal! Fiatalon, kívanatosan, feszesen is szenvedés a társkeresés, nem hogy ráncosan, megereszkedve, tele tüskékkel, bizalmatlanul, két gyerekkel, hitellel... Persze vannak az örök álmodozók, aki beleképzelik az összes párjukba a tökéletest, az életük is az meg minden. A végén meg mindig koppannak. Na az ilyenekkel itt a gyk-n sem vitatkozok. Ők még 100 évesen is szerelmesek tudnak lenni, és a libidójuk is 100%-on van! 😂

#24:

Én meg azt mondom, hogy igenis váljon el ha már úgy érzi hogy nincs mit megmenteni a házasságon. Főleg hogy ha a másik fél nem is akar változtatni a problémás dolgain.

A saját idős szüleimen látom hogy mekkora probléma hogy kb 20 évvel ezelőtt nem váltak el. Most folyamatosan "ölik" egymást, ömlik mindkettőből a panaszáradat a másik felé, megy a veszekedés.

Az egész idős korukat szétcseszik ezzel, ahelyett hogy már nyugalomban élnének. Egyszerűen nem tudják elviselni a másik fél mindennapos dolgait. Sokkal jobb lett volna ha 20 évvel ezelőtt elválnak, mert már akkor is lehetett egyértelműen látni hogy hová fog vezetni ha együtt maradnak.

A másik meg az hogy sok ember minél idősebb annál inkább elvan a maga rigolyáival együtt a saját kis világában. Főleg a nők nem akarnak már új társat, kivéve a társfüggők/kapcsolatfüggők akik nem tudnak egyedül élni. Úgyhogy elég sokan vannak akiket már nem is érdekel hogy "megtalálják az igazi szerelmet" a válásuk után. Inkább fellélegeznek hogy végre azt csinálhatnak amit akarnak, nem kell senkihez igazodni. Kivéve a társfüggők. Nekik szenvedés lesz az egész élet, mert mindig egy másik embertől teszik függővé a létezésüket.

25-ös, nem érted az alap kérdést.

Sokan ráunnak a párjukra, megkívánják a kollégát, elképzelik, ha nem lenne ez a trottyos vénember mellettem, mennyi jó pasit kapnék magamnak. Aztán amikor kiteszik a férjet, akkor szembesülnek vele, hogy a jóképű kolléga max. csak szexre akarná őt, többre nem.

Anyám pont így járt.

Ha a házaspárok ölik egymást, hát váljanak el, sokszor jobb egyedül, mint párban. De ne azért váljon el senki, mert majd talál jobbat. Azért arra nagyon kevés az esély.

27. Végre valaki aki érti a lényeget! Ma baromi nagy divat mindkét nemnél, hogy csak az a jó kapcsolat, ahol program program hátán, utazás, éttermek, medence partyk, oltári eget rengető minőségi szex. Ha ez nincs meg, máris külsős után néznek, vagy válás. Hogyne, persze, az eleje érdekes, izgalmas, de az van, hogy a szexen kívül senki nem kell a másiknak, sőt addig is megy a hiper hazugság cunami.

Mennyi de mennyi ismerősöm esett ebbe a csapdába, aztán a végén meg ott lettek a partvonalon kiégve, és most már ők a lelkes hívei az egyedüllétnek.