Kapuzárási pánik? Kinél meddig tartott, miben nyilvánult meg, és hogy sikerült legyűrni, hogy ne ugorj ki a házasságodból miatta? Honnan lehet tudni, hogy valós gondolatok vagy csak kapuzárási pánik?

A kiugrás gondolata nem nem a valószínűsíthető életközéppel jött el, hanem a mindennapok nyomasztó kompromisszum-keserűsége hozta, és szinte nem múlik el hét, hogy ne akarnék elköltözni valahová egészen más helyre ahol azt képzelem, hogy önmagam lehetnék végre teljesen.

Azonban rengeteg hasonló újrakezdés jellegű vallomást, interjút áttúrtam és csúfos véget értek ezek.

Maradtam mindig.

Szerintem onnan lehet tudni ha azt érzed hogy egyedül is jobb lenne mint vele.

Tehát biztos vagy benne hogy egyedül is megállod a helyed, nem vagy kapcsolatfüggő, ha esetleg évekig nem jönne össze egy új párkapcsolat, akkor sem esel kétségbe.

Ha azt érzed hogy már semmilyen módon nem tudsz azonosulni a másik fél gondolataival, tetteivel, és már nem is vagy hajlandó erőfeszítést tenni hogy megjavítsd a kettőtök kapcsolatát. És már az sem érdekel hogy ő mit akar.

Másokkal összehasonlítani magadat, a kapcsolatodat nem érdemes, mert minden ember egyedi, így minden kapcsolat más és más. Attól hogy másoknak valami nem ment (a megjavítás vagy az új élet kezdése) attól még neked mehet.

Írjatok még!

#2 Gratulálok!

#3 Nagyon jót írtál.

A gondolatok is a valóság, Kérdező. Válság, mert minden fekete. Kapuzárási, mert öregszem. Ha nem találunk együtt megoldást, szétmegyünk. Lehet, hogy külön-külön sikerülhet, ami együtt a megszokás miatt nem. Ilyenkor szokott jönni egy harmadik. Aztán vagy az a nagy szerelem, vagy ugródeszka csak. Szerintem harmadik nélkül profi megoldás újrakezdeni. Újdakezdeni? Mit? Amit elrontottam, amit nem csináltam meg? Most kezdjek önmegvalósítani? ;)

Vagy a szex hiányzik? A kihívás? Vagy az sem számít? Na ez a depresszió.

Nem muszáj legyűrni magunkban, hogy ne ugorjunk ki a házasságból. Ez megint az elvárásoknak való megfelelés.

Át kell gondolni, lehet, hogy jobban jöttök ki. Akár a gyerekekkel is javulhat a helyzet, a velük való viszony, ha egyáltalán vannak. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember valami teljesen mással akar foglalkozni. A környezetváltozás csodákra képes.

1-essel értek egyet. Néha én is gondolkodom rajta, hogy unom, meg elegem van. Együtt vagyunk 30 éve, és vannak nagyon idegesítő dolgai.

De voltaképp én is azt látom, hogy az emberek nem nagyon találnak jobbat. Persze a randizgatás, meg a szex az más, ott lehet találni még pezsgést, újdonságot. De ha komoly kapcsolatot akarsz valakivel, akkor az már nagyon bajos.

Szóval én csak akkor mennék szét a férjemmel, ha végképp úgy érezném, hogy nem akarok vele élni, és nem egy harmadik fél miatt. Az mindig lutri.

Az, hogy szeretni szeretnél, az nem jön csak úgy. Ahhoz minimum egy plátói kell, vagy egy társ. Akarni nem lehet, vagy jön, vagy nem jön. Ne ettől tedd függővé a boldogságod.

Ez a szabadságot kivenni nekem is eszembe jutott, de akkor nem jönnék vissza. Vagyis minden és mindenki megváltozna, nem lenne ugyanaz. Sőt, mi van, ha a házastársad közben rájönne, hogy nélküled sokkal jobb?!

Izgalmas időszak ez mindannyiunknak. Elég kilátástalan néha... de mindig ott van a remény ;)

#8:

"Házasságból miért nem lehet szabadságot kivenni?"

Lehet. Létezik egy fajtája.

Ha érdekel, plusz ezzel kapcsolatban a mi történetünk, akkor írj, privátban szívesen megírom, hátha tudsz belőle meríteni.