Van valaki ilyen helyzetbe?

Hat nem is tudom hol kezdjem. Ha hosszúra sikeredik elnézést. Véleményekre lennék kíváncsi. 3 éve élek a jelenlegi párommal és másfél éve vagyunk házasok. Azelőtt jo volt minden viszont mióta házasságban élünk ugy erzem hogy mar mindketten beletorodtunk abba hogy mostmar megvagyunk egymásnak

és ez ígyis marad örökre es kész. Sokszor ültem mar le vele beszélni, hogy nekem ez így nem jó, több törődésre es szeretetre van szükségem. Pár napig jo, de utána minden a régi. A szex is mintha csak azert lenne mert kötelező. Semmi érzelem nincs benne. En jelenleg iskolába járok külföldön nyelvet tanulok es csak o dolgozik. Elhiszem hogy sok minden rászakad en megertem de pl mikor hazajon munkából nem az hogy ott hagyná a problémákat hanem hazahozza. Természetesen meghallgatom ot de szinte semmi kommunikáció nincs köztünk. Csak az autó és a munkája amitől mar falra mászok. Szeretem, mert szeretem es azt is tudom hogy nála husegesebb emberrel meg nem találkoztam. Viszont panikbeteg is vagyok... ez azóta újult ki, mióta külföldön vagyunk es sokat voltam egyedül itthon. Ha úgy adódna hogy el akarom hagyni se tudnám megtenni, mert félek a paniktol es mikor o ott van a közelemben még ha nem is beszéljük meg hogy most épp panik roham van rajtam de lenyugszok. Nem tudom hogy menthetnenk ezt meg. Azért írtam le, mert szükségem van így látatlanban velemenyekre, mert ezen agyalok mar egy ideje. 25 éves lány vagyok