Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kegyetlen lennék? Vagy mi a dolgom nekem ezzel?
Férjem állandóan nyavajog, állandóan negatív, szenved, semmi sem jó neki.
Azt mondja depressziós.
Hogy kevés a pénzünk, hogy a gyerek nem hallgat rá, hogy mi összeveszünk.
Sose pozitív, nem tud örülni semminek. Ez az egész már engem is frusztrál és ha előjön ezekkel már ideges vagyok és rohadtul elegem van belőle, mikor én is ugyanebben a helyzetben vagyok mint ő, mégis boldog vagyok, örülök az életnek, örülök magamnak. Nehéz időszak, de én a jó oldalát nézem mindennek.
Ő viszont nyomja rám a negativitását. És idegesít, aztán azon nyavajog hogy én milyen vagyok vele, hogy nem értem meg, hogy én letojom hogy mi baja, csak nekem ne legyen rossz.
Én meg azt érzem hogy kezdjen magával valamit, nem az én dolgom az ő érzéseit elrendezni. Semmi oka nem lenne a nyavajgásra.
Van házunk, gyerekek, pénzből úgy ahogy kijövünk, de nem éhezünk, nyaralni járunk, amit szeretnénk, ha nem is egyből, de megvesszük.
De megőrülök attól hogy rám nyomja ezt a hülye depresszióját.
"Semmi oka nem lenne a nyavajgásra.
Van házunk, gyerekek, pénzből úgy ahogy kijövünk, de nem éhezünk, nyaralni járunk, amit szeretnénk, ha nem is egyből, de megvesszük."
Tényleg azt gondolod, hogy ez elég ahhoz, hogy valaki boldog legyen?
És te hogy állsz hozzá? Mert az nem nagyon derül ki a kérdésből. Meghallgatod? Próbálsz vele empatikus lenni? Próbáltok együtt megoldásokat keresni? Mellé állsz, mikor a gyerek nem hallgat rá? Tervben van bármi változtatás? Le tudtok ülni kettesben beszélgetni? Hálószobában minden oké?
Nem kell válaszolnod, csak gondold ezeket át. Alapvetően illik foglalkozni a társunk, párunk pszichés állapotával. Legtöbbször az is segít, ha csak meghallgatjuk, és kiadhatja magából, ami nyomasztja. Ha érzi a másik, hogy mellette állunk, megértjük, együtt visszük végig az élet nehézségeit.
Mi 10+ éve így csináljuk. Amikor nagyon dühöng, akkor jelzem, hogy nekem ez sok, kicsit kimegyek a gyerekekkel, egyen valamit (általában akkor mérgelődik, mikor éhes), vagy pihenjen kicsit, aztán jöjjön ő is ki a friss levegőre. Én is mondom neki, amikor nekem van bolondórám, hogy most inkább egyedül lennék, vagy ne szóljon hozzám, aztán megbeszéljük nyugodtan, és ennyi. Nem mindegy a kommunikáció.
Ha meg nagyon tarthatatlan az állapot, pszichológus sokat tud segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!