Hogyan rudom rávenni a feleségemet? Mivel érvelhek neki?

#11 lehet nekem van csodagyerekem, de a férjemmel anno megbeszéltük, hogy mellettünk lévő szobában lesz, nyitott ajtóval, maximum majd ha nem jó neki, akkor áthozzuk. Sose volt belőle gond, ha beteg vagy nyűgös, akkor itt alszik.

Már 6 hónaposan a mamánál aludt (persze én sírtam, de tudtam, hogy ezzel nincs gond), most 16 hónaposan egy vidám, önálló gyerek, aki nyit az emberek és a társai felé.

Azt látom, hogy aki egy fűszáltól is óvva van, apuka sem érhet hozzá, annak a gyereknek és nőnek is keserves az élete.

Először is el kéne érni hogyha egyáltalán nincs köztetek szexuális élet, hogy akarjon veled szexelni. Pl. eltölteni együtt kettesben romantikus estét amikor este már béke van, vagy nagyszülőkhöz hétvégén lepaszolni őket és akkor "ismerkedni, randizni" kéne ismét. A tüzet ami volt köztetek feléleszteni.

A nő neked nem fogja azért szétrakni mert a feleséged és "kutya kötelessége téged kielégíteni". Nem a középkorban élünk kérdező!

Meg kéne dicsérni, nőként bánni vele, néha virágot vinni neki haza, meglepni ajándékkal, foglalkozni vele, beszélgetni vele, segíteni neki. Lehet nincs ideje magára, nem érzi magát eléggé szépnek, megutált/megunt téged. Az is lehetséges, hogy a hormonjai játszanak vele, vagy neki elég egyszer egy héten szexelni ha lefekszik veled. A szexet is fel kéne dobni. Vagy ha téged az zavar, hogy nem tudod magad kipihenni éjszaka akkor létezik füldugó. Te felszoktál kelni remélem a gyerekekhez ha felébrednek hétvégente legalább egyszer és a nejed ki tudja magát aludni egyhuzamban. Légy először apa és férj a szó szoros értelmében és aztán várj el valamit a nejedtől, bár azt is csak akkor ha az a gyermek kész rá. Hiába teszitek le aludni külön szobába úgyis vissza kell költöztetni, vagy csak azt éred el, hogy köztetek fog aludni vagy a feleséged megy inkább velük külön szobába aludni mint veled...

#15 aki így össze van tapadva a gyerekkel, az nem fogja lepasszolni. Ha le is passzolja azon görcsöl majd, hogy mi van a gyerekkel...

Viszont nagyon jókat írsz😊

13!

Az 5 éves fiam soha nem aludt még a mamánál, Mint írtam, a mi szobánkban alszik.

Köszönjük, a fiam egy baromira nyitott, vidám gyerek, aki szívesebben van idegenekkel mint én, aki viszont első naptól saját szobába lettem téve.

Az én életem nem keserves, köszi az aggódást.

És az, hogy a sötétben fél ezért velünk alszik, még nem a fűszálltól is óvás kategória.

Szóval felesleges a csodagyerekedet fényezned.

Mert 16 hónaposan ilyen szuper, nem jelenti azt, hogy örök életére ilyen lesz.

16)

Persze, hogy eszébe jutnának a gyermekei ha kettesben lennének. Anya! Egy igazi anya nem képes elfelejteni a gyermekeit. Először persze stresszel, de idővel megnyugszik mert tudja, hogy jó kezekben van a nagyszülők által.

Felfoghatatlan, hogy a kérdezőt azért zavarja a gyermek mert forgolódik, rugdosódik holott a saját kiságyában alszik.

Az a gyerek nem tehet róla, hogy ő rossz alvó és minden zörrenésre, mozgásra, zajra felébred. Talán tőle örökölte.

De akkor is ne mondja már nekem senki, hogy annyira hangos a gyerek, hogy nem lehet tőle aludni. Nevetséges az egész.

Ez nem anyatigriskedés hanem annak a gyereknek van szüksége az anyja közelségére mert még olyan kicsi. Még csak 1 éves. Hiába lesz 2, vagy 3 eljön az ovi ideje és LEHET nem fog akarni leszakadni az anyjáról mert azt hinné, hogy az anyja nem szereti, az anyja eltűnne örökre. A szeparációs szorongás létező dolog, az is, hogy fél éjszaka egyedül aludni, rosszakat álmodik a gyermek és akár ha nagyobb bepisilni fog hiába alapjáraton szobatiszta.

Olyan nyomást, stresszt lehet rá nyomni azzal, hogy erőltetné a külön alvást, hogy megtapasztalná a kárát.

Még nem tart ott az az 1 éves, hogy külön szobában aludjon.

100%, hogy hiába fog beleegyezni a felesége úgyis át kellene hozzá járkálni jó sokáig hiába aludna akár egy szobában a nagyobbal.