Szerelmi háromszög esetén a családotokat választanátok vagy a szerelmeteket?

Én nem vagyok ilyen helyzetben, mint te. Szóval, mint kívülálló válaszolok.

Önző lennék, és azt választanám, ami nekem jó. A másik csajt.

A gyerekek miatt feleslegesnek tartanám abban a házasságban maradni, mert nekik sem jó, ha azt látják, hogy anyuka és apuka nem szereti egymást, vagy csak megjátsszák a szeretetet.

Tehát a szerelmet választanám.

A feleséged viszont eléggé gyenge jellemű ember lehet, ha ennek ellenére, ami történik, még nem akar elhagyni. Őt csak azért sajnálnám, mert ilyen mentalitással, mások őt feltelehtően ki fogják használni.

Ja, és nem is éltem át hasonlót.

#1 voltam

Én biztos, hogy nem válnék. Egyszer el fog múlni, ha teszel érte, és nem kapaszkodsz az érzésbe. Gondolod, ha összejössz ezzel a nővel, az garancia lesz, hogy nem szeretsz bele majd egy harmadikba? És akkor azokat a gyerekeket is elhagyod, mert mindig mész a szíved után? Vegyél erőt magadon, döntsd el, hogy a feleségedet fogod szeretni, és ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy máson járjon az eszed.

Nem teljesen ilyen helyzetben voltam, mert inkább csak plátói volt a szerelem, nem mondtuk ki, csak sejtem, hogy viszonzott volt. Nem is szerelem, inkább csak fellángolás. És nem, nem az idő múlasztja el, hanem te, fejben. Igenis lehet ennyire irányítani a gondolatokat. A szeretet pedig döntés, nem megjátszani kell, hanem akarni kell szeretni a feleséged, és keményen dolgozni a kapcsolatotokért.

Én válnék szintén.

A házasság már nem az igazi és így a családi élet sem. Ha ő tényleg a "lelkitársad" akkor sokáig együtt lesztek szerelemben, szeretetben és nem fogtok kifelé nézegetni.

Csak szenvedtek a nejeddel együtt. Nem szeretitek egymást, a gyerekek miatt nem váltok.

Ha szeretnétek egymást hidd el a "lelkitársad" nem jött volna képbe!

A négyessel értek egyet.

Természetesen a családot választanám.

A szerelem elmúlik, megcsendesedik, elmúlik a kapuzárás és rájössz, hogy mit dobtál volna el.

Azt hiszed, hogy a nagy összepasszolás megmaradna a hétköznapokban és a mindennapokban is?

A család sokkal fontosabb. Nem véletlen lettek valaha egy család.

Ez egy illúzió érzelem valószínű. Az elérhetetlent kergeted. Ha a másik nővel lennél, lehullana a lepel a hétköznapok szürkeségében. Nem is túl soká. Utána meg se család, se nő.

Nehéz helyzet. Én megéltem hasonlót és kiléptem. Rossz döntés volt.

Velem nem lenne ilyen problémád, mert a feleséged helyében a vallomás másnapján elváltam volna.

Bocs, kell a fenének, hogy harmadik kerék legyek :D

A feleséged idióta, amiért még veled van.

A ferjem megengedte, hogy helyette valaszoljak. Megprobalom roviden.

6 eves kapcsolat, 5 eves kisfiu, 3 ev hazassag. Evek ota csak mint ket lakotars, kirakathazassag, kisebb kikacsintgatasok, flortok masokkal, de konkret fizikai megcsalas sosem volt.

Aztan jottem en, szinten szar kapcsolatbol. Munkahelyi ismeretseg, novembertol januarig kb ket szot valtottunk, januar-februar munkahelyi kavezgatasok, beszelgetesek; nem kulon, felrevonulva, hanem ugyanugy mint masokkal.

Marcius kozepen osszeroffenes nehany munkatarssal, buli, tanc (szinten masok elott, semmi osszeolelkezes es csok sem) aztan kiderult, hogy engem el fognak bocsatani, mert jott a covid. Marcius vegen munkahelyen kivul elcsattant egy csok, en par nappal kesobb elkoltoztem az exemtol, o egy honapon belul a volt felesegetol, es azota vagyunk egyutt.

2020 aprilis vege ota, a 3. evfordulon hazasodtunk es augusztusban erkezik a kislanyunk. Szoval nalunk nem volt ez a klasszikus, szokasos szeretos-felrekuros-titkostalalkozos sztori (covid eleje, nem is lehetett volna megoldani). Nekunk bejott, hogy a szerelmet valasztottuk. Ha fel ev mulva vege, akkor is megerte.