Vissza hozható az erzelem? Ha nem miért mondják miért mondják a parterapiat meg h dolgozz a hazasagodon miután tönkrement?

Ha a felek úgy érzik hogy még menthető a kapcsolat akkor érdemes párterápiára menni.

De NEM úgy hogy az egyik fél kész lenne változtatni bizonyos dolgokban (amiben lehet, mert nem mindenben lehet), miközben a másik fél csak időtöltésként elmegy vele a terápiára, de nem csinál semmit.

Semmi értelme a párterápiának akkor ha az egyik fél (vagy mindkettő) nem hajlandó megemberelni magát és változtatni.

Úgyhogy azért javasolják a párterápiát mert az segíthet, de csak azoknak akik tesznek is érte hogy jobb legyen.

De akik alapból nem illenek össze, és ezt nem hajlandóak önmaguknak elismerni, azok mehetnek bármilyen terápiára, átnevelő táborba vagy bárhová, akkor sem lesz jobb a kapcsolatuk.

És nehogy azt hidd kérdező hogy csak "az érzelmeket kell visszahozni"!

Hiába van szerelem vagy bármilyen "érzelem" az önmagában nem elég egy jó párkapcsolathoz (mint ahogy a szex sem elég önmagában). Elég sok dolognak kell klappolnia egy jó párkapcsolathoz.

Szerintem a párkapcsolati érzelmeket gyakran túlmisztifikáljuk, mint valami varázslatot, ami huss, elmúlt, vége. Valójában kicsit kiábrándító a valóság: abba vagy szerelmes, aki kielégíti az igényeidet.

Általában ez a nagy misztikum annak tudható be, hogy az ember nem ismeri a saját vágyait, és amikor valaki véletlen - vagy szándékosan? hello, manipulatív p.navadászok - kielégíti azokat, akkor jön az érzés, hogy valami különleges történik. Mivel tudat alatt magától működő varázslatként tekintünk a dologra, furának hangozhat odamenni a másikhoz, és megkérni, hogy legyen kielégítő. Pedig úgy is működik.

Ez az, amit a párterapeuta pontosan tud, és ezekre megy rá. Mondjuk megkérdezi, hogy anno mi tetszett meg a másikban, milyen volt, amikor még boldogok voltak. Aztán amikor jönnek a triviális sztorik: kicsípte magát a tiszteletemre, dicsérte/bókolt, beszélgettünk, felvidított. Aztán ha ezeket elkezdik újra csinálni, akkor jé, megint van varázslat.

És igen: ehhez kétoldali elköteleződése kell, legalább annyira, hogy meghallgassa, megpróbálja mindkét fél.

Velem a barátnőm szakított két hete.

3,5 éve voltunk együtt. Nem haragudtunk egymásra, nem utált, nem csaltuk meg egymást stb.

Csak annyit mondott, hogy az elmúlt hónapok alatt kiszeretett belőlem.

Utána elbúcsúztunk és én nem hívtam, nem kerestem többé.

Aztán eltelt két hét és mivel nem kerestem megérezte, hogy mennyi energiát kapott tőlem, mennyire sokat foglalkoztam vele, mindennap hívtam, kérdeztem, hogy hogy van, milyen napja volt, törődtem vele stb.

Erre most hiányzom neki és újra belém zúgott.

Úgy tűnik megszokta a sokmindent, aztán természetesnek vette, hogy vagyok.

Most meg újra szeret. Úgy tűnik visszajöttek az érzelmek.

Pedig azt mondta, hogy azért szakít, mert kiszeretett belőlem....

#5, A személyiségedet nem keverném a kérdésbe, a gondolatmenet viszont igencsak cinikusan hangzik.

Annyit mondnanék erre, hogy hallgattam egy interjút egy fickóval, aki amolyan váláskonzultációval foglalkozik (hogy legyen a válás minél gyorsabb, sérülésmentesebb). Ő mondta, hogy először mindig rápróbálnak, hátha meg lehet még menteni a házasságot. Az esetek negyedében sikerül is, pedig azok az emberek már válni mentek oda, még csak szándékuk sem volt a javításra.

A párterápia szerintem akkor kell ha mindkettő félben benne van az akarat és szeretet egymás iránt s a terapeuta a megfelelő irányt adja számukra kivezessék magukat a katyvaszból. A kommunikáció félresiklása, beleérzés a másik helyzetébe, érveibe, más perspektívában gondolkodni a dolgokról. Ez kicsit az akarom de hogyan kéne kérdése.

Ami nincs vagy gyenge volt azon nem nagyon van szerintem értelme ha tízen évig nem ment.