Mozaikházasságban élve, nagyon szeretve egymást, mik lehetnek a legnagyobb buktatók a kapcsolatra nézve?

Ez már épp elég baj, azt gondolom.

Szintén mozaik feleség, nekem egy gyerek, férjemnek 2, nagylány velünk élt, de már visszaköltözött anyjához, kisfiú csak láthatásokra.

Nagy bajban lettünk volna, ha nem fogadnak el minket. A nagylánynak pl anyukája telebeszélte a fejét, voltam minden retkes, pesti qurva, miattam kell a közös házukat eladni (??!) és apuka nem hagyja ott nekik úgy, hogy nem tudja anyuka kifizetni. Nagylányt el is vadította tőlünk teljesen, hónapok óta nem láttuk, nem kíváncsi ránk.

A gyerekek egymással amúgy jól megvannak?

"az egyik mai napig nem fogadja el a kapcsolatunkat." - Ez miben nyilvánul meg?

Ha látja, hogy boldogok vagytok együtt, és minden gyereket elfogadtok, mind megkapják a szeretetet, időt, türelmet, figyelmet, és amire szükségük van, idővel el fogja fogadni.

Na ezzel abszolút nem leszek szimpatikus, de nem rosszindulatból írom, amit írok. Az én szüleim elváltak amikor 17 voltam. Apukámnak hamar lett új partnere (sőt, inkább átfedésben) akivel hamar össze is költöztek. Nem fogadtam el az új nőjét, NEM azért, mert létezett hanem mert voltak olyan dolgai amiket nagyon rossznak tartottam/tartok (pl.: beleszólt a szüleim válásába is amihez semmi köze és társai). Így el kellett viselnem néha, egy kávé vagy egy ebéd erejéig. De ennyi.

Aztán ők szétmentek. Utána meg csak reméltem, hogy nem az lesz, hogy rámászik valami fiatal csaj (akár hozzám hasonló/bb korú), mert jómódú. A környezetében sok ilyen volt, hogy elvált 50-es férfiak beújítottak 30-as nőket akik szültek nekik és onnantól kezdve az idősebb gyerekek le lettek tojva.

Anyumnak is lett új párja, sajnos őt sem kedvelem. Neki is vannak gyanús dolgai, meg sok egyéb más is amibe nem megyek bele. Tudomásul veszem, hogy van, emberileg tiszteletteljesen viselkedem ahogy mással is tenném, de a minimumon kívül nem beszélgetek vele.

Csak hogy tiszta legyen: nem azzal van bajom, hogy új párjuk lett, hanem sajnos azzal, hogy egyik választás sem épp ideális, de 50es éveiben gondolom már jóval nehezebb az embernek. Jogos félelem, hogy vajon a másik nem akarja-e anyagilag lehúzni pl. Sajnos sok ilyen van.

Ami meg lehet gyerekesen hangzik, de sajnálom ez van, hogy igen bár már rég nem vagyok 17, még mindig furcsa belegondolni, hogy ott van egy idegen nő/férfi a szüleim mellett. Mert számomra idegenek kvázi. De elfogadom, nem kavarom a kakit, csak minimalizálom a kontaktot velük.

Egy 18 éves el tudja dönteni mit gondol. Szerintem amíg nem kavar bele dolgokba, nem áskálódik addig ne érdekeljen. Nem kell jóban lennetek, jópofizni. Ha a minimum modor, tisztelet megvan akkor ez legyen elég. Nem kényszeríthetsz senkit, hogy szeressen.