Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább ezután!?
Beismerem hogy amit tettem egyrészt senkinek nem tudtam/tudom elmondani mert senkiben nem bízok.
Undorító dolog amit tettem és rettenetes állapotban vagyok.
Félreléptem.
Elég régóta megromlott a házasságom,kilépni lehetetlen mert olyan terhekkel pakoltuk tele balga módon amit egy személy nem tud fizetni egyedül.
Rengeteg VESZEKEDÉS,nem vita,veszekedés volt amire rámentem és szerintem a férjem is.
Annyira sokáig próbálkoztam hogy tegyünk valamit,menjünk párterápiára mert valami nem jó köztünk.
Lett egy kisfiúnk azóta mèlyrepülés,mindkettőnk hibája.
Senki nem tett semmit hogy jobb legyen.
Nincs szex,nincs egy ölelés,csók…oh azt se tudom mikor volt.
Annyira kértem a férjemet hogy ez nem jó,közben kvázi menekült otthonról én meg még magányosabb lettem mint valaha.7napból ötöt dolgozok,hétvége mindig házimunka plussz a gyerek aki amúgy sem egyszerű.a férjem sehol…
Nulla együtt töltött idő,de az kivitelezhetelen is mert nincsenek nagyszülők sem.
Iszonyú lelkiismeret furdalás gyötör,és tudom ki kellett volna lépni de nem tudok,vagyis igen de az éhhalál.
Ezt a viszonyt sem akarom ésszel,szívvel meg ad valamit ami persze csak illúzió.
Volt olyan aki helyre tudta hozni a házasságát(pl ilyen után).?
Bár nekem minden reményem oda lett mert a férjem úgy érzem nem hajlandó semmire.
Saját magának meg tud bocsájtani az ember?
Vagy ez egy hatalmas teher marad örökre?
(Tudom iszonyú bűn,ezzel tisztában vagyok,de ha lehet segitő vàlaszokat írjatok!)
11es pedig hidd el nekem meg van ehhez az empatikus kézségem.
A volt férjem megcsalt újrakezdtük,müködött ezután évekig,majd újra megtette.
Amúgy nem tudom te olvasol e a sorok között de én nagyon sokat próbàlkoztam,szèpen csúnyán,külső segitség is felvetödőtt bennem.
Az meg egy újabb kérdést vet fel bennem hogy nem is ismersz,honnan tudod milyen vagyok,vagy milyen nem.
Az hogy ide eljutottam nagyon hosszú rögös út vége,mert azt hittem nincs más kiút,az más kérdés hogy ez sem oldott meg semmit.
Jaa és magamban néha azt kívánom bárcsak azt mondaná van valakije.
Nem a szenvedésben bízok hanem hogy jobb lehet valahogy…senkivel nem történt még ilyen?
Meglep mert a való életben meg számtalan esetet tudok….
Utolsó azt félreértetted.A gyerek nem a veszekedések után lett,még a rózsaszín ködben.
Én imádom a gyerekemet,de azóta távolodtunk el egymástól és lett mélyrepülés a kapcsolat,nyilván nem a születése napjától hanem szèp lassan.
Nem magyarázkodok,tudom milyen hibàt követtem el. Az meg hogy próbàltam mèg párterápiát is,mindent de a férjem elzàrkozott azt mondta ő nem jön dili dokihoz.
Meglátjuk mi lesz,örülök hogy te ilyen jós képességekkel rendelkezel,de én nem tudom előre mi lehet még.
Nem a szeretőm,egyszeri alkalom volt.
Úgy tudom a szerető az akihez visszajár az ember.
Hol írtam azt hogy nem szeretnék véget vetni a viszonynak,de nyilván ad valamit adott valamit amit nem kaptam meg.
A férjemmel nem szeretnèm ha vége lenne.
Amúgy a hitelt a kaját mindent ketten fizetünk.
Énnis dolgozom,két helyen is hèj!!!
Nektek egy hatalmas, nyugodt, kettesben lefolytatott, komoly beszélgetésre van szükségetek.
Egyedül nem tudod ezt a helyzetet menteni, ehhez a férjed is kellene. Vagy ha nem megy, azt is meg kell beszéljétek, hogy legyen tovább.
Hidd el túl rövid az élet így élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!