Hogyan tovább ezután!?

Beismerem hogy amit tettem egyrészt senkinek nem tudtam/tudom elmondani mert senkiben nem bízok.

Undorító dolog amit tettem és rettenetes állapotban vagyok.

Félreléptem.

Elég régóta megromlott a házasságom,kilépni lehetetlen mert olyan terhekkel pakoltuk tele balga módon amit egy személy nem tud fizetni egyedül.

Rengeteg VESZEKEDÉS,nem vita,veszekedés volt amire rámentem és szerintem a férjem is.

Annyira sokáig próbálkoztam hogy tegyünk valamit,menjünk párterápiára mert valami nem jó köztünk.

Lett egy kisfiúnk azóta mèlyrepülés,mindkettőnk hibája.

Senki nem tett semmit hogy jobb legyen.

Nincs szex,nincs egy ölelés,csók…oh azt se tudom mikor volt.

Annyira kértem a férjemet hogy ez nem jó,közben kvázi menekült otthonról én meg még magányosabb lettem mint valaha.7napból ötöt dolgozok,hétvége mindig házimunka plussz a gyerek aki amúgy sem egyszerű.a férjem sehol…

Nulla együtt töltött idő,de az kivitelezhetelen is mert nincsenek nagyszülők sem.

Iszonyú lelkiismeret furdalás gyötör,és tudom ki kellett volna lépni de nem tudok,vagyis igen de az éhhalál.

Ezt a viszonyt sem akarom ésszel,szívvel meg ad valamit ami persze csak illúzió.

Volt olyan aki helyre tudta hozni a házasságát(pl ilyen után).?

Bár nekem minden reményem oda lett mert a férjem úgy érzem nem hajlandó semmire.

Saját magának meg tud bocsájtani az ember?

Vagy ez egy hatalmas teher marad örökre?

(Tudom iszonyú bűn,ezzel tisztában vagyok,de ha lehet segitő vàlaszokat írjatok!)