Házasság és/vagy gyerek után rájönni, hogy nem így képzeltük el?

Jelentkezem én is!

Nekem mindig az volt a jövőkép, hogy házasság, gyerekek, családalapítás... Aztán volt egy hosszabb kapcsolatom, aminek én vetettem véget, nem szerettem, nem kívántam már. Csak egy barátként szerettem. Ezután nemsokkal jött egy másik nő, akivel egyből jött minden nagyon gyorsan. Összeköltözés, gyerek, házasság. Most 4 éves a kicsi, de azt kell, hogy mondjam elsietett döntések sora volt az utóbbi néhány év. Sajnálom... Főkent a gyereket, mert aranyos, szeretem és megérdemelne egy tökéletes családot. Úgy érzem ezt mi neki sosem tudjuk megadni majd. Ugyanakkor bennem is összetört minden. Úgy érzem nekem egyedül kellene élnem (amúgyis introvertált vagyok). Máskor viszont megőrjít ha belegondolok, hogy egész hátralévő életemben magányosan kell majd éljek.

A 10-es jól tette, hogy átgondolta. Sajnos nekem a hibámból kellett tanulnom.