Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Ennek a házasságnak vége?
Kicsit hosszú lesz, ezért előre is bocsánat.
A férjemmel 20 éve vagyunk együtt, ebből 10 év házasság. Korán össze jöttünk, még közép iskolában és azóta is együtt vagyunk.
2 éve megszületett a gyermekünk. És azóta úgy érzem a kapcsolatunk zuhanó repülés. Azelőtt is voltak vitáink, de valahogy mindig sikerült rendbe hozni. Most úgy érzem csak tornyosulnak a gondok, és lassan már nem bírom.
Nagyon jó apa. Maximálisan csinál mindent a gyerekkel. A háztartásba való besegítés szépen lassan elkopott. En alvas idoben dolgozom egy éve, besegitek a munkahelyemen kisebb feladatokban. Mikor ezt elkezdtem itt lattam elsonek hogy valami megváltozott. Szinte ő akarta hogy csináljam, mindenben támogat szöveggel, de aztan a támogatásból sokszor nem sok minden maradt.
Az intimitás marmint maga az együttlétek terén, sosem voltunk kiemelkedőek, mindig is keveset voltunk egyutt. Lefeküdni, jo forman nem is szoktunk egymással. Csak petting van… Ő nem birja sokáig, és meg sem akarja probalni. Ez mindig is igy volt, 25 éves korában meg próbált rajta változtatni, de mostmar hidegen hagyja. Valoszinuleg itt a problema gyökere. Mostanára eljutottunk arra szintre hogy semmi nincs max havi 1 ritkan 2 alkalommal.
Minden mozdulatomba bele köt. Lassan már tényleg ott tartunk, hogy az is problema, hogy milyen sebességgel húzok cipőt. Soha nem kér bocsánatot, mindenben rögeszmésen ragaszkodik az igazahoz. Állandóan beszólogat, és kijavít, és hozzám vágja milyen béna vagyok. Érzelmi bántalmazás hoz tudnám hasolnítani. Olyan mintha már az is kiboritaná hogy levegőt veszek. Csak a sportnak él mostanaban. Nagyon sokat fogyott is, mas témája nem is nagyon van.
Sokat veszekszunk, a fentieket mondtam is neki. 2 havonta hozzam vágja hogy ha azt akarom hogy költözzön el mondjam… állandóan ki forgatja a szavaimat.
Nem ölel meg, nem ad puszit, csókot. Ha én megyek akkor sem igazan bírja. Magatol sosem jön.
A kislanyunk közben elkezdte a bolcsit 3 hete, ami nem megy tul jol. Ez most rárak még egy lapáttal a minden napokra.
Én már nem tudom meddig bírom. Az eszem azt mondja ennek vege és lépni kellene, de a szívem, hát az más kérdés. Tudom hogy nem tudtok a helyemben lenni, de Ti hogyan kezelnetek ezt? Minden tanácsot szivesen fogadok.
#9 igen mindig is frusztrálta sajnos. Aztan a sok év alatt valahogy ideáig jutottunk.
24 évesen mentem hozzá. Épp hogy dolgoztam kis ideje. Nem volt saját házunk, nagyon pici alberletunk volt Pesten. Szülői segitsegunk nem volt, most meg azert nincs mert messze vannak. Kellett jo par év mire házat tudtunk venni, illetve mire meg tudtuk azt teremteni amit ugy gondoltunk szükséges gyermek vállalás elott.
Elotte sokat utaztunk, kirándultunk stb. Szerettük és szeretjük egymást. De ez a minden napos veszekedés/amit leírtam kezd sok lenni.
Ahogy irtam nagyon jo apa. De teljesen “bezárja magát”. Nagyon nehezen tér el a napi rendtől, ezert szinte nem is megyunk sehova. Legalabbis ritkan… egy túra/étterem/játszóház kb álom kategória. Ha mondjuk meg csak én viszem abból is csak problema van utána. Pl a lányunk nyugosebb estere stb és ő jon hogy hát ezert nem érte meg :(
Szerintem a férjed nem érzi magát férfinak, és ez frusztrálja. Én nem párterápiát gondolnék, hanem neki egy pszichológust, sőt, szexuálterapeutát (is).
Ha nem hajlandó tenni, sajnos vége a házasságnak. Mivel a gyerek pszichéjére is ki fog hatni a viselkedése. Ezt kéne neki elmagyarázni, ne legyen még eggyel több lelki sérült gyerek...
Nem tartom jó ötletnek, amit te írsz, Andi0018.
Azért, mert nem az megy tarápiába, aki miatt szenvedünk, hanem az, aki szenved, hiszen felismert valamit. A kérdező férje nem írt ki kérdést. Neki jó így, hiszen nem ő szenved. Nem úgy van, hogy elromlott az ember, megszerelik, és készen visszakapod. Ezért kellene inkább párterápiába menni, vagy ha arra sem nyitott, akkor a kérdezőnek egyedül. Kap segítséget, hogy rálásson a kapcsolati dinamikára és kaphat eszközöket, amivel tudja kezelni a férjét.
16-osnak RÉSZBEN igaza van.
A férj nagy ívben szrik bele, NEKI JÓ így. Ha a kérdező felveti a terápiát akkor max vállat von, vagy kiröhögi, de biztosan nem megy el.
Abban viszont nincs, hogy a kérdező kap eszközöket, amivel tudja kezelni a férjét. Ha a másiknak JÓ a helyzet, akkor xy fejre is állhat, nem lesz változás.
Tudom, végigmentem ezen, végül szakítottam. Neki megfelelt a heti 1 szex, a nulla közös program, a haverozás, igénye nem volt rám. Hiába kaptam eszközöket, ugyanúgy szrt a fejemre. ;)
Az eszközök nem azt jelentik, hogy meg kell változtatni a másik felet. Éppenséggel elég néha az empátia és mélyebben belenézni, hogy a másik miért viselkedik, reagál úgy, ahogy.
Te megtetted, ezért szakítottál.
De azt ne írd, hogy nem működik, ugyanis tapasztalatom nekem is van.
A lényeg, hogy Gucci táskát nem olyan üzletben kell keresni, ahol csak tej meg kenyér van.
17: "A férj nagy ívben szrik bele, NEKI JÓ így."
Te személyesen ismered a férjet és szoktál vele beszélgetni?
Vagy honnan mered ezt így kijelenteni?
Hogy lenne jó egy férfinak, ha nem áll fel neki, mikor a feleségével együtt lenne????
Ennél megalázóbb és frusztrálóbb helyzet kevés van egy férfi számára!
17 az állással nincs baj csak azzal hogy nagyon hamar elmegy. De a lényegen mondjuk ez nem változtat, teljesen igazad van.
Meg nem tortent meg a nagy beszélgetés, de szerintem a napokban meg fog.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!