Hogy kezejlem ezt?

Férjem "beszólogat", mindig ilyen volt. Aztán amikor engem ezzel megsért, akkor azt mondja hogy ő nem úgy gondolta és én vagyok a hülye meg túl érzékeny hogy ez nekem beszolas...

És e végén ő van megsértve, felhaborodva hogy én milyen elviselhetetlen vagyok.

Mondok egy példát. Gyerekektől elkaptunk betegséget(hányás, hasmenés).jobban lettünk, anyám, öcsém atjottek. Mondom nekik hú én nagyon rosszul voltam egy napig, feküdtem meg minden. Erre férjem: te? Neked semmi bajod nem volt. Én voltam rosszul.(ő konkrétan hányt is, én csak oklendeztem párszor, de nem jött ki semmi)

Erre megfagyott a levegő, senki semmit nem mondott erre. Anyám kérdezi pár órával utána hogy ez mi volt, mióta megy ez így...nem én mondtam neki! Mert a férjem mindig ezzel jön hogy én anyámnak máshogy adom elő a sztorit, azért hisz nekem. Áll az én oldalamon. De most ő is jelen volt.

Pl tudjuk öcsémre allandoan féltékeny ha itt van, mert én vele megyek ide oda, beszélgetünk, szeretem őt, 16 év van közöttünk.

Együtt kaveztunk öcsémmel, férjem gyerekekre vigyázott a játszóteren. Öcsém wcre ment. En vissza a férjemhez. Erre ő: haverod hol van? Mondom tessék? Hát a Feri(öcsém).

Mondom ő az öcsém, és wcre ment.

Es ezek után férjem kezdgeti. Na most nem szeretsz? Vagy most mi van. Meg miért nem vagy kedves?

Elmondtam neki mi bajom, először azt mondta sajnálom.

Majd tovább beszéltünk és teljesen berágott hogy ő ezeket nem úgy értette én ezen mit sértődök meg...