Szerintetek mi egy hosszú kapcsolat titka? Hogyan kell megtartani egy férjet? Hogyan ne válljon egy kapcsolat megszokássá?

Jaj, de jó kérdés. Felsorolnék néhány tipikus női hibát, amin el tud menni egy párkapcsolat. Előre szólok: nem kell semmit kiforgatni, nem azt mondom, hogy ezért a nők a hibásak, csak azt, hogy ezek a női oldala.

1: A pasid helye a fontossági sorrendedben. Nem kell kiforgatni: nem arról beszélek, hogy a pasid kell legyen a világ közepe, hanem, hogy ha az anyádnak, a gyerekednek, a főnöködnek is meg akarsz felelni, és közben még a házimunkával is maximálisan elkészülni, és ezért mindig a pasidat teszed félre - mondván ő szeret, megérti -, annak ára lesz.

Érdemes abba belegondolni, hogy a szüleid meghalnak, a munkából nyugdíjba mégy, a gyerekeid kirepülnek, de a férjed még lehet, hogy ott lenne veled akkor is az ágyadban. Nem lehet, hogy ebben érdemes lenne tudatosnak lenni, és bármennyire kecsegtető rövid távon azt félretenni, akiben bízol, inkább hosszú távon gondolkodni.

2: A szex. Nyilván vannak kivételek, de általában kijelenthető, hogy a szex a nőknek is szükséglet. A különbség annyi, hogy ezt a szükségletüket a nők könnyebben elhanyagolják. Kb olyasmi ez, mint amikor a nagy rohanásban nem veszed észre, hogy szomjas vagy, ezért nem iszol. Ezért szoktak a nők mindenféle emlékeztetőt beállítani, hogy ne felejtsenek el inni. Szerintem a szexszel is valami hasonlót kellene bevezetni.

Ha sokat szexelsz, jobb lesz a kedved, a lelkiállapotod, a párkapcsolatod. Ha ezeket elhanyagolod, akkor a nagy hajtásban egyszer csak a párkapcsolatod is púp lesz a hátadon. Ahogy az ivásra, sportolásra is figyelünk, úgy a szexet is tudatosan "erőltetni" kell, hogy ne épüljün le.

3: Nem mondod el, mit akarsz. A nők évszázadok óta arra vannak kondícionálva, hogy mások igényei fontosabbak az ő igényeiknél. Emiatt nem akarják nyíltan kimondani, hogy mit szeretnének, mert azt gondolják, hogy nincs joguk ezt másra erőltetni. Ehelyett inkább célozgatnak, tűrnek. Egy csomó párkapcsolat ér úgy véget, hogy a fickónak csak akkor esik le, hogy mi van, amikor a nő már véglegl kiábrándult, és nincs visszaút, pedig amúgy simán változtatott volna.

Vagy éppen a másik véglet: nem engedsz abból, amit akarsz. A kisebbrendűségi érzés másik szélsősége, amikor amint felmerül, hogy engedj a pasinak valamiben, azt azonnal becsicskulásnak, a nőiséged feladásának éled meg, és csakazértis megcsinálod. Még rosszabb, ha a háta mögött csinálod meg.

Szerintem egy párkapcsolat akkor tud jól működni, ha a vágyak meg vannak beszélve, és legalább a törekvés megvan egymás boldoggá tételére. Ehhez egyszerre kell elfogadni azt, hogy a te igényeid nem kevésbé fontosak a csávóénál, meg azt is, hogy a tiéd sem fontosabb az övénél.

4: magadból indulsz ki és moralizálsz. Egy csomó veszekedés kezdődik úgy - nem csak női oldalról -, hogy "nem igaz, hogy még ezt is...". Igen: neked ez alap, másnak meg lehet, hogy nem. Lehet, hogy téged baromira zavar egy zokni a sarokban, vagy késés valahonnan, de a helyzet az, hogy pontosan arról van szó: ez TÉGED zavar. Attól, hogy őt nem zavarja még nem rosszabb, mint te, csak más. Ezért ahelyett, hogy belemegyünk a ki mennyire béna szidalmazásba, célszerűbb a hármas pont felől közeltíteni.

5: versengés, pasi alázásával dicsekvés. Egy csomó nőt látok, aki sportot űz abból, hogy bármi áron bebizonyítsa a pasinak, hogy nem elég férfiasak. Mondjuk a pasi bizonytalan egy döntésben, keveset keres, sbt akkor mindig az orra alá dörgöli, másoknak kibeszéli "jaaj, olyan egy mulya..". Sok esetben teljesen meg vagyok győződve, hogy ez nem a pasiról szól, hanem a nő saját magát akarja fényezni, hogy ő a domináns. Ha annyira határozott pasira vágysz, aki irányít, keress egy olyat. Ha meg nem olyannal vagy, akkor ne fikázd.

6: állandó türelmetlenség. Egy csomó nő nyírja ki azzal a párkapcsolatát, hogy nem tud örülni semminek, csak hajszolja azt, ami nincs. Jaj, lakás kell, most nagyobb autó kell, nem igaz, hogy már egy éve nem festettük ki azt a rohadt szobát. Értem, hogy téged ez frusztrál, de - lásd négyes pont - érdemes lenne belegondolni abba is, hogy egy párkapcsolatnak mennyire tesz jót, ha a munka fő forrása az asszony lesz. Egy csomószor látom azt - a saját életemben is - hogy ha körülnézne anya, lehet, hogy rádöbbenne, hogy nem a haladás lassú, hanem az elvárás magas.

"köszönöm szépen, a legnormálisabb válsz amit valaha kaptam ezen az oldalon ☺️! Nagyon tanulságos amiket leírtál!"

Köszi. És szívesen. :)

Hosszú távú kapcsolat titka:

-Mindkét fél tud értően, megértően kommunikálni

-Mindkét fél képes kompromisszumokat köpni

-Amellett, hogy sok bennük a közös, mégis képesek megőrizni egyéni identitásukat

-A szexuális élet kiegyensúlyozottsága (gyakoriságban, ízlésben, testi adottságokban passzolnak) és a vonzalom fenntartása (öltözködés, alkat, randevúk stb stb)

-A közös terhek egyenlő elosztása

-Egymás ismerete, ugyanakkor a titokzatosság fenntartása (ez kiküszöböli az unalmat)

-Egyező tervek, elképzelések a jövőről

-Megegyező fejlődésre való igény

Ezek szerintem alapvető dolgok. Általában az ilyen lényeges szegmenseken tud elcsúszni sokszor több kapcsolat.

És akkor az a lista, ami egy nő szemszögéből kellemessé teszi a hosszútávú kapcsolatot:

-a férfi ugyanannyi mértékű terhet vállal a háztartásban, munkában, gyerekekkel stb

-a férfi ugyanúgy áldoz a közös anyagi költségekbe, mint a nő

-kielégítő szexuális kultúrával rendelkezik (alap, hogy a nőnek is mindig legyen orgazmusa)

-a romantika fenntartása ugyanolyan feladata és igénye, mint a nőnek

-figyelembe veszi a nő tanácsait, meglátásait, fenntartásait

-alap az őszinte, nyílt kommunikáció és az erre való igény

-évekkel később is ugyanúgy törekszik alkata, egészsége és jó megjelenése fenntartására

-férfiasságát továbbra is érvényesíti, amellett, hogy határozott és lojális marad

-a partnere ugyanolyan fontos, mint bármelyik családtag, sőt

Ez csak pár dolog, ami így hirtelen eszembe jutott. S meg mielőtt bárki azzal jönne, ez milyen teljesíthetetlen, az én férjem minden pontnak maximálisan megfelel.