Te, aki bizonytalan (voltál) a házasodást illetően, mi vezetett a végső elhatározásig?

Egy már lassan 5 éve tartó párkapcsolatban élek.

Rövid rózsaszín ködöt követően eléggé megterhelő, kapcsolati és egyéb nehézségekkel tarkított pár év következett.

Szerettük egymást mindig, de nem tudtuk megfelelően kezelni sem a saját sem a másik fél érzelmeit, problémáit, így igazából soha nem tudtuk, hogy lesz-e közös holnap -de erről nyíltan beszéltünk.

Sokszor gondoltam arra, hogy ha nem lennénk már kicsit "Stockholm szindrómásak" mindketten, már rég nem kéne együtt lennünk.

Ehhez képest jött a csavar, egyszer kisimultak ezek a napi ellentétek, és el kezdtünk tudni kommunikálni. Még mindig nem tökéletes, de határozottan felfelé ívelő a tendencia, mindkettőnk oldaláról.

Ő mindig is úgy gondolta, hogy a felesége leszek,én azért közel sem éreztem ilyen egyértelműnek.

Ehhez tudni kell azért, hogy rettegek a hivatalos keretek közé átcsatornázott kotelezettségektöl.. valamiért azzal azonosítom, hogy innentől korlátozottak a lehetőségeim, fojtogató, és kiszolgáltatottság érzetet kelt.

Nem hivatalosan érdekes módon ezzel nincs semmi bajom.

De elég nehezen bízok meg bármiben ezen a világon, és jogilag is összefonódni, hát.. ezt nehezen tudom megemészteni.

Most, hogy egy jó ideje kisimult az élet, nagyon úgy sejtem, hamarosan lánykérés következik...

És kutya legyek, ha tudom mit fogok mondani. De nyilván mindkettőnek lesznek következményei.

Szeretem, de ez a sok bizonytalanság, az érzelmi kitettség, az esetleges anyagi összefonódás, netán kiszolgáltatottság, ettől borzalmasan félek.

Ha voltak kétségeid, mik voltak azok, és mi segített atbillenni ebbe vagy abba az irányba?

Őszintén érdekel.

Nem tudom, hogy valami kötődési probléma, esetleg egyéb gyermekkoromból hozott rossz minta lehet ez, és ez rossz tanácsadó VAGY hallgatni kellene ezekre a zsigeri dolgokra...

Előre is köszönök minden kultúrált választ!

34/N, (+35/F)