Nagyon sértő lenne ha ezt mondanám a férjemnek?

Nem tudok férfiként válaszolni, csak nőként okoskodni, de simán el tudom képzelni, hogy magát a szexet nem kívánja valaki, de az orgazmusra szüksége van, amolyan "egészségügyi ürítés" szinten. Nekem is volt ilyen időszakom, egyáltalán nem vágytam az együttlétekre, nem csak a férjemmel, senkivel sem (terhesen a libidóm eléggé zéró volt), de voltak pillanatok, amikor eszembe jutott, hogy egy gyors feszültséglevezetésnek, hogy ne buggyanjak meg teljesen, kellene egy orgazmus. Akkor nem kezdtem el a férjem megkörnyékezni, mert az macera, kb annyi idő alatt, amíg egyáltalán elmondom a férjemnek, hogy mit akarok, már meg is voltam vele. Ilyeneket el tudok képzelni fordítva is. És ennek nem feltétlenül van köze ahhoz, hogy ki mennyire szerelmes vagy tartja vonzónak a másikat, ez abszolút személyes, belülről jövő dolog, amihez most csúnyán mondva, de nincs köze a házastársunknak.

De nem mondom, hogy nálatok is tuti ez van, mert nyilván nem tudhatom, én csak magamból indulok ki, hogy lehet itt valami más zajlik a háttérben, amit érdemes lenne kideríteni, mert azzal, hogy megfenyegeted, nem hinném, hogy (tartós) eredményt érnél el.

Sehogy sem értem, az eddigi válaszadók miért védik ennyire a férjedet, és főleg nem értem, miért kéne egyszerűen lenyelned. Ezt férjként írom. Felesleges teljesítménykényszer... hát a leírás alapján ettől eléggé messze vagyunk. Amúgy meg amelyik férfit hatalmába keríti a stressz, ha a felesége felhozza hogy javítani kéne a szexuális életen, az nem alkalmas felnőtt párkapcsolatra.

Egy kölcsönösségre épülő kapcsolatban alap dolog, hogy a másik problémáját a sajátomnak is tekintem. Különösen olyasmiben, amiben kizárólagosságot fogadtunk egymásnak. Pont ez az, amivel sokan (akár lustaságból) visszaélnek: feltételezi, hogy úgysem fogod megcsalni és úgysem fogod emiatt ott hagyni, úgyhogy nyugodtan leszarhatja. Én belengetném az ultimátumot, de először finomabb formában: "drágám, kérlek gondoljuk végig, hogy lehetne megoldani ezt a problémát, mert ez így nekem hosszú távon nagyon nem lesz jó, meg valószínűleg a kapcsolatunknak sem". És ha továbbra sincs rajta azon, hogy találjatok mindkettőtök számára megfelelő megoldást, akkor kicsit keményebb szavakkal figyelmeztetni, hogy nem biztos, hogy ezt így el fogod viselni életed hátralevő részében.

Szóval nincs mese, neki is bele kell feccölnie az energiát. Nem úgy, hogy kétnaponta magára erőlteti a szexet. Hanem pl. én hasonló helyzetben először leültem magamban egy teával és alaposan átgondoltam, hogy korábban miért működtem jobban, mi változott meg, és min lehetne változtatni most. Aztán ugyanezt átbeszéltem a párommal. És egy ideig direkt leírtam magamnak, hogy most épp mi izgatna, figyeltem hogy mikor mi ébresztette fel bennem a vágyat, és átgondoltam, hogy lehetne ezeket megélni a párommal. Ha rendszeresen kiveri magának, akkor biztos, hogy benne is jóval több a szexuális késztetés, mint amennyit veled közösen kiél.

A leírtak alapján egyébként nem tudom elképzelni, hogy mindenben jól működtök (de ha mégis, az elégedetlenség előbb-utóbb egyre türelmetlenebbé és feszültebbé fog tenni az irányába).

Nekem ez veszett ügynek tűnik. A férjed ráfüggött a pornóra. A pornó is egy drog. Az agy jutalmazó központját stimulálja, de valódi kielégülést nem hoz. Éppen ezért egyre több és extrémebb kell belőle. Pont ugyanúgy működik egy pornófüggő, mint egy játékfüggő, alkoholista vagy kábítószerfüggő. Csak az érdekli, hogy meglegyen a napi adagja. Ez nem rólad szól, következésképpen ráhatásod sincs. Próbálkozhatsz bármivel, akár egy az egyben utánozhatod a pornószínésznőket, akkor sem fogod érdekelni a férjedet. Persze elválni nem akar, mert megvan a kirakat, ami mögött ő kényelmesen kiélheti a függőségét.

Azt neked kell eldöntened, hogy kitartasz-e a férjed mellett a betegségben, a rosszban, vagy inkább új életet kezdesz nélküle.

Passzív-agresszív játszma helyett ülj le és őszintén mondd el, mi a bajod, min változtassatok, etc.

Ennyi.