Manapság, amikor annyira gyorsan változik a világ, örök hűséget ígérni valakinek nem túlzottan bátor dolog?

Inkább az a különbség, hogy ma a házasság csak a szerelemről szól. Az meg tényleg nem lesz olyan 10+ év után, mint a mézeshetek alatt.

Régen a házasság gazdasági és politikai szövetség volt, társadalmi egység, a biztonságot jelentette, főleg szociális védőháló nélkül. Sokkal többet is kockáztattak egy válással.

Ma meg az a véglet a gyakori, hogy egyből eldobják, mert ha elmúlt a rózsaszín köd, akkor nem ő volt az "igazi".

A másik véglet az, ahol tényleg a válás lenne a legjobb megoldás, de anyagi okokból nem tehetik. Ők sem hagyományos házasságban vagy családban élnek, csak gazdasági függésben.

12- egyetértek. Régen nem volt szempont az érzelem. Azt keresték, aki hasonló környezetből jött. Boldogság nem volt elvárás. Inkább egyfajta biztonság, amit a házasság intézménye adott.

Ma már jobb helyzetben vagyunk, jobban élünk, így az igények is megnövekedtek. A párkapcsolat intézménye még csak a 20. század második felétől jött létre, előtte nem éltek párkapcsolatban az emberek. Ezért sincsenek még kiforrva a feltételek, szabályok, hogy ennek hogy kéne működni. A hagyományos házasság nem működik, láthatóan. Lehet, hogy az embernek több, egymást követő monogám kapcsolat megfelelőbb, mint egyetlen egy életre szóló házasság. Legalábbis a tendencia ezt mutatja. Ez sem tökéletes, persze, de olyan úgysem lesz sosem, ami mindenkinek egyformán jó.

Nem. Elég, ha a hűség addig tart, amíg a házasság.

A baj akkor kezdődik, mikor valaki nem akar hűséges lenni, mégis élvezni akarja a házasság javait.

A hűség nem a környezeti hatásoktól függ. Ez az adott embertől függ, milyen a jelleme, milyenek az érzései, van e értékrendje stb.

És persze Aki önmagát sem ismeri eléggé, annak lehet, de inkàbb felelőtlennek mondanám.

Aki ilyen szinten nem bír magàval, hogy minden köttmentbe belehabarodik, ez azért elég feltűnő dolog. + Nincs semmi lelkiismerete, megy a nemi szerve után, annak valóban nem kellene ilyen esküt tenni mert úgysem fogja betartani.

Én pl tudom magamról, hogy milyen vagyok. Nem okozott soha problémát hűségesek lenni az adott személyhez. Ha én kapcsolatban vagyok, akkor csak a párom létezik számomra, senki màs. Addig amíg véget nem ér a kapcsolat.

37 évem alatt Életemben 3x voltam szerelmes, 13 éve ugyanabba a férfiba. Nem vagyok az a fajta, Nem zúgok bele minden sarkon valakibe, nekem a szexhez is érzelmek kellenek. Soha nem csaltam meg senkit már csak elvből sem, de az érzéseim miatt sem. Ahhoz hogy én kiábránduljak, és más felé forduljak, valami nagyon durva dolognak kell történnie, illetve véget vetek előbb a meglévő kapcsolatnak.

Így amikor megtaláltam a számomra tökéletes társat, és a kapcsolatunk eljutott arra a szintre, igent mondtam, hűséget fogadtam, és semmi problémát nem okoz ehhez tartani magam. Nem akarok senki mást.

Házas vagyok, de soha senkinek nem ígértem örök hűséget. A polgári esküvőn ugyanis nincs ilyen (legalábbis a miénken tuti nem volt, sallangmentes beszédet kértünk).

A házasság egy vagyonjogi szerződés, valamint ha gyereket is akar egy pár akkor megspórol némi bürokráciát. Ha családot, közös életet tervez két ember, akkor érdemes házasságot kötni. Aztán ha elválnak, akkor legalább kevésbé megy majd azon a vita hogy ki viszi a kocsit és ki a Herendit.

Úgyhogy én főleg ezért házasodtam. Másrészt persze bízom benne, hogy örökre együtt maradunk. Teljeskörű örök hűségre nincs igényem mondjuk, tervben is van a közös swinger. De klasszikus "félrekúrós" megcsalást is megbocsájtanék, a szex csak szex. Szeretőt mondjuk már nem, hiszen ott már kötődés is van.

Pont nem érdekel hogy mit gondol a házasságomról a társadalom. Én szeretem a jogilag tiszta helyzeteket.