Az emberek miért hisznek továbbra is a házasság intézményében?

Igazából onnan is lehetne kezdeni, hogy az ember alapvetően monogám természetű vagy ezt csak a kulturális normák kényszerítik rá, mert elég sok tanulmány kimutatta, hogy inkább az utóbbi és a hűség egyáltalán nem ösztönös dolog. A hagyományos, egyházi házassági eskü szövegében nem hiába vannak benne az ilyen "vele megelégszem", "jóban-rosszban el nem hagyom", stb dolgok. Ha ez magától értetődő lenne, akkor nem kellene rá esküdözni.

A médiában van egy nagyon idealizált, romantikus kép a házasságról, de akárhogy szépítjük, az élet nagyon csúnyán rácáfol erre, mert alapból több, mint fele válással végződik és azok közül, akik együtt maradnak is jelentős részben előfordul a megcsalás, amire sok középkorú ember nagyon cinikusan reagál, hogy hát ez nem is akkora dolog, nem kell moralizálni. Hát, de az eskü alapján a hűség mégis alap dolog kéne legyen.

Tudva ezeket a dolgokat és látva azt, hogy társadalmi szinten mennyire félrecsúsztak a dolgok, miért van még mindig akkora kultusz az egész téma körül? Az esküvőkre igazából egy komplett iparág épül, amire a világ minden kincsét is el lehet költeni, tökfölöslegesen szerény véleményem szerint, mert egyáltalán nem ezen múlik a dolog.

Viszont tény, hogy vannak pozitív példák is, ahol tényleg mintaszerű családi életet élnek, úgyhogy azt sem lehet mondani, hogy lehetetlen. Lehet inkább úgy hangzik jobban a kérdés, hogy aki tudja magáról, hogy nem tudja vállalni a házassággal kapcsolatos megkötéseket, az miért vág bele mégis?