Milyen ötletek vannak visszahódításra úgy, hogy ne legyen teher a másiknak?

14 év után válni szeretne tőlem a feleségem...sajnos nagyon sok rosszat tettünk oda-vissza egymásnak, én is nagyon sokat hibáztam és nagyon hosszú időn elmentünk egymás mellett. Nagyon sokszor volt olyan, hogy odabújhattam volna hozzá, de nem tettem, mert "ő sem bújik". Megcsókolhattam volna, de nem tettem, mert "múltkor is hogy beszélt velem és nem kért bocsánatot"...most, hogy érzem, hogy elveszíthetem, mert eltávolodott és már más férfiak után nézelődik, kétségbe vagyok esve. Igen, tudom, nagyon sok mindent elrontottam és sokszor fontosabb volt az büszkeségem, mint ő, mint a kapcsolatunk. De ezt mind nagyon megbántam, neki is őszintén elmondtam és őszintén bocsánatot kértem mindenért, de állítása szerint ő már nem érez semmit. Van egy kolléga, aki nagyon kedves vele és sok időt töltöttek együtt mostanában. Mindig feltöltődve ért haza amikor tudtam, hogy meló után beültek valahova és ott volt az a srác is. Most azt mondja nem érez a srác iránt semmit, sőt lehet nem is pasizni akar, csak egyedül lenni, 14 éve él kapcsolatban és nem tudja mit akar, csak kicsit befelé figyelni, boldog lenni, azt csinálni amit akar (eddig is azt csinált egyébként, nem korlátoztam be semmiben).

Borzalmasan szenvedek tényleg és nagyon szeretném visszahódítani. Sosem voltunk még ilyen krízisben és gondoltam az őszinte bocsánatkérésem és a felvázolt jövőkép meggyőzheti, hogy próbáljuk meg. Próbáljunk meg együtt új élményeket szedni, újra egymásra hangolódni, és ha fellángol a szerelem részéről akkor fellángol, ha nem akkor nem, de legalább megpróbáljuk. Ő teljesen elzárkózik ettől. Én meg belül széthasadok és belehalok, mert legszívesebben térdenállva csúsznék és könyörögnék, de tudom, hogy ez annyira szánalmas és kontraproduktív, mert amikor elsírom magam előtte akkor is látom, hogy csak sajnál. Abból nem nem lesz szerelem.

Sejtésem szerint nyilván hagynom kéne, kicsit elköltözni (folyamatban) és ha hiányzom neki, akkor úgyis visszatalálunk egymáshoz, ha nem, akkor meg ennyi volt...de mi van, ha ez egy teszt lenne és nagyon nagyon be kéne dobni magam? Nem tudom mit csináljak. Ezért gondoltam, hogy valami igazán grandiózus dologgal megpróbálnám kimutatni, hogy én mennyire nagyon sajnálom és komolyan gondolom, de nem akarok kényelmetlenül nyomulni. Tudom mennyire rossz amikor valaki olyan közeledik akit nem akarunk se lelkileg, se fizikailag. 14 év alatt azért voltak ilyen időszakok bennem is és tudom, hogy mennyire teher volt akkor a közeledése, de tudtam, hogy akarom és vele maradtam és belé is szerettem újra. Az egy nehéz időszak volt, eltávolodtunk egymástól és volt egy kolléganőm aki minden nap kedveskedett nekem, főzött, jókat beszéltünk és éreztem, hogy próbál csábítani, mert tudta, hogy bajok vannak otthon, de én stoppot parancsoltam, mert tudtam, hogy nekem a feleségemre van szükségem az életemben. Hiába esett jól az a kedvesség, ami hiányzott a házasságomból, én azt nem kívülről akartam megkapni. Ezt tudja a feleségem is, most ő mégis úgy döntött, hogy nem akarja megpróbálni. Nem érez semmit és nem is akar engem már, nem akarja megpróbálni. De egy másik mondatában meg azt mondja, hogy nagyon csábító amiket ígérek és hisz is nekem, de nem érez semmit és elhatározta magát...borzalmasan érzem magam, nagyon fáj ez az egész és bármit megpróbálnék, de semmi olyan ötlet nincs a fejemben ami nem túl "nyomulós", mégis szép. Gondoltam virágküldésre a munkahelyére, de félek ez is kellemetlenül érintené. Van esetleg valami diszkrét, de kedves ötletetek?