Feleségként kellett már egyedül levezényelned felújítást, vagy a férjeddel közösen intéztétek?

Mivel mindketten szakmabeliek voltunk, természetes, hogy együtt csináltuk.

N

Laikuskent a legtobb dolgot en csinalom nokent.

A szakik tul dragak lennenek es atvernek. Nem ert hozza a nagyreszuk.

Kosz nem.

Férjként elismerem, hogy a feleségem vezényelt le nem egy felújítást, ráépítést, stb. stb.

Feleségnek a szervezéshez jobban rááll az agya, de a "szakemberek" általában még ma is lenézik a nőket, hiába bármilyen szexforradalom, feminizmus, egyenjogúság, stb. Ez az idősebb korosztály ezekben a nézetekben nagyon maradi, és átnéz a nőkön. Szerencsés, ha a férj - megfigyelőként a tárgyalásoknál - vele van, egyetért, esetleg hangsúllyal látja el a feleség kijelentéseit, ha annak ehhez egyébként nagyobb adottsága (jobb kommunikációs képessége) van, és az egészet felvállalja.

Szerencse és egyben tragédia, hogy ez az idősebb korosztály lassan kihalóban van (egy része már nyugdíjas, más része meg nem él), és lassan normalizálódik a helyzet. Azaz normalizálódna, feltéve, hogy lenne szakember utánpótlás. De nincs, mert nem csak ők, hanem a gyér számú utódai kevés utánpótlással látták el a civilizált világot, s gyakorlatilag ez a civilizált környezetű népességfogyás az egész nyugati kultúrára jellemző. Vagyis a szakembereket ők is elszipkázzák innen (még egymástól is), és azokat észrevehető mértékben semmiféle bevándorlás nem pótolja (sőt azok utódai sem). Helyette kontárok serege lepi el a szakmát, gyakran csak a pénzt zsebelik be.

Bár szoktam ennek a katasztrófába sodródó helyzetnek mind az okát, mind az erőltetett megoldását vázolni, itt most inkább nem teszem.