Létezik olyan hogy 11 év alatt egyszersem csal meg egy ferfi egy nőt ??

28.

Ha nincs kellő mértékű szerelem, akkor nem kell a kapcsolatban maradni. A megcsalás gerinctelen dolog, ez nem papolás, legfeljebb azok mondják ezt, akiknek nincs. ALKALOM pedig van mindazoknak, akik erre törekszenek.

31. "Ha nincs kellő mértékű szerelem, akkor nem kell a kapcsolatban maradni." Igen, csak a romantikus idealizmus és a valóság két különböző dolog.

Ennyi erővel ha nincs pénzed luxusra, ugorj a Dunába. Vagy ha nem keresel nettó 2MFt-ot, hagyd ott a munkahelyed. Ha nem az álmaid autóját vezeted, inkább ne is vezess... sorolhatnám napestig!

Mert bizonyára ha van 100 nő és van 100 férfi, akkor abból lesz 100 szerelmes pár. Hát marhára nem. Aztán az is hova van leírva, hogy a te szerelmed egyben beléd is szerelmes? Vagy hogy kinél mi a szerelem? Szexuális vonzalom egy nagyfokú birtoklási vággyal? Esetleg egy prózai lelkizős kötődés az ember múzsájával? Vagy mi van akkor, ha az egyik fél rájön hogy tévedett, a másik meg erőltei? Vagy mi van akkor ha az egyik fél gyenge ahhoz hogy szakítson? Vagy a másik túl erős? Vagy mi van akkor, ha csak szimplán jól érzik magukat egymással? Vagy csak jó mert nincsenek egyedül? Vagy örül az egyik vagy a másik fél, esetleg mindketten, hogy végre valaki leállt vele?

Hát persze, a mindent elsöprő szerelem... Honnan tudod hogy az az? Mi van akkor ha csak te fújtad fel? Persze, mindenki tudja hogy elméletben mi lenne a legjobb, de a pókerben sem neked osszák ki a négy ászt. Imádom amikor itt mindenki ennyire okos, majd 10 év múlva azon döbbennek le, hogy amiről papoltak, az piszkosul nem jött össze. Szerinted azért van 70%-os válási arány, mert mindenki h*lye?

Ők is azt gondolták hogy húúú de megy a szerelem, velük aztán semmi rossz nem történhet.

Az életnek van humora! Azt megfigyeltem, hogy a nagy megmondóemberek pont abba a csapdába lépnek bele, amiről annyira hangzatosan mondták az igét.

31.

Egy emberi párkapcsolatot anyagi javak birtoklásához hasonlítani nyilván eleve sántít, de fogadjuk el, mint hasonlatot: "Ennyi erővel ha nincs pénzed luxusra, ugorj a Dunába. Vagy ha nem keresel nettó 2MFt-ot, hagyd ott a munkahelyed. Ha nem az álmaid autóját vezeted, inkább ne is vezess... sorolhatnám napestig!" Szóval, ha ezekkel valaki nem rendelkezik, akkor az a helyes, ha lop magának? Vagy esetleg sikkaszt? Erkölcsi szempontból a megcsalás éppen olyan cselekmény a házassággal, párkapcsolattal szemben, mint a fent említett vagyonelleni bűncselekmények a fennálló vagyoni viszonyok ellen.

De hagyjuk ezt. Meg lehet egzakt módon határozni, hogy mi a szerelem? Nem. Ahányan vagyunk, annyi féle módon éljük meg. A 28. válaszoló azt írja, hogy ő már 23 éve ezt érzi. Van jogunk vitatni? Nincs.

Mivel nekem címezted a válaszodat, annyit megemlítek, hogy 24 éve vagyunk együtt a feleségemmel és még nem vsaltam meg, gondolatban sem. Nyilván csak papolok. Vagy esetleg nem is ember, hanem földönkívüli vagyok. A hazásságok nem szükségszerűen romlanak meg, hanem leginkább az (egyes) emberek önzése miatt. Tulajdonképpen ezen az önzésen alapul az egész fogyasztói társadalom is, ilyen szempontból tehát nem volt teljesen rossz a hasonlatod. Az emberek ahelyett, hogy megpróbálnák megjavítani azt, ami elromlott, inkább elhajítják és másikat (újat) keresnek. Nyilván ez sem igaz mindenkire. Mert aki rájön például arra, hogy megcsalják, az nem igazán hibáztatható azért, mert nem akar egy hazúg csalóval együtt élni. A megcsalás egy olyan súlyos jellemhibát feltételez, amit nagyon nehéz a másik, hűséges félnek megbocsátani, elfelejteni meg azt gondolom, nem is lehet. Akkor had éljek egy én is egy példával, ami persze szintén sántít: Vajon melyik titkosszolgálat nem szabadul meg a kettős ügynököktől, akik lelepleződnek?

33. Az emberek romlottak, ki milyen szinten. Én is, te is, mindenki. Aztán ki miben hisz. Ki mit látott, mit hozott otthonról. Kit milyen traumák, behatások érték. Kinek milyen a szellemi és mentális képessége... Stb.

Én senkit nem ítélek el, ugyanis ha magamból indulok ki, akkor a saját világomat teszem az egyetemes igazság origójává. Jogom még éppen lehet hozzá, csak értelme nincs, mert ahány ember, annyi világ, annyi nézőpont és így igazság.

Minden konfliktus oka az, hogy az egyik fél rá akarja erőltetni az igazát a másikra. Én pl. sehol sem szemetelek. Más meg egy szeméttelepet hagy maga után. Ha szólok konfliktus. Én így nőttem fel, ő úgy. Én nem értem az ő világát, ő meg az enyémet.

A párválasztás is ilyen. Vannak erős egyéniségek, vannak gyengék, vannak uralkodók, vannak behódolók. Vannak beletörődők, optimisták, pesszimisták, kishitűk, önteltek, sikeresek, sikertelenek stb.

A te világodban mindent uniformizálsz és a te képedre alakítasz. Pint ezért nem érted és ítélsz meg másokat. Az az ő világuk és életük. Abvan élnek, a választásaikat, döntéseiket onnan merítik.

Kétféle ember van.

Aki tudja, hogy megcsalják és aki nem.

37.

Ez inkább a kivétel, az általános szabály alól. Akit én ismertem - tegyük hozzá, nem sok ilyet tudok - és ilyen nyílt házasságban próbált élni, annak előbb-utóbb tönkrement a házassága.

36. Én nem ítélek el senkit. Más ember életét tönkreteszi? Az emberi faj mindig is ilyen volt. Ha nem a férfjed/feleséged teszi tönkre akkor a főnök vagyy a szomdszéd. Az ember eredendően rossz és bűnös teremtmény. Azt is lehetne vitatni, hogy ki kinek az életét teszi tönkre? Minden ember saját szemszöggel rendelkezik. Sőt, arra is rájöttem és már nem is most, hogy bizonyos távolságot mindenkivel tartani kell, még a családtagokkal is! Minél közelebb engedsz magadhoz valakit, annál nagyobb a valószínűsége hogy ártani fog. Bárki! Barát, kolléga, családtag, szomszéd, akárki.

Én a feleségemmel is tartok minimum "fél méter" távolságot, így ha van is valami átlagos nézeteltérés, egyikünk sem rúg bele a másikba akkorát, hogy az nagyon fájjon. Nem hiszek abban sem, hogy el kell válni, mert a következő majd jobb lesz. Az új varázsa lenyűgöz egy ideig, aztán annyi. Ismerkedtem én innen a gyk-ról is régebben. Szuper volt minden, ó el ne tűnj, én vagyok az akit keresett, hmmmm tökéletes minden! Ja, egy darabig. Aztán én tartottam a frontot, és lám, szó nélkül eltűnt. Soha nem hiszek egyetlen embernek sem, ilyen módon abban sem hogy van egyoldalúan megnevezhető bűn vagy bűnös.