Meg lehet bocsátani a megcsalást?

Igènyesség dolga. Van aki lenyeli, hogy mással kefél a párja, aztán hozzá megy haza. Én speciel nem.

A megcsalás egyenlő az árulással, a hatalmas megaláztatással és a végleges bizalomvesztéssel. Szerintem Nincs miről beszélni, ha ez egy kapcsolatban megtörténik, ott már nincsenek kölcsönös érzelmek, nincs tisztelet, sem semmi ami összetartaná. Ezek nélkül meg semmi értelme. Ami nem megy, nem kell erőltetni.

Csak nőkről tudok nyilatkozni és szerintem egyik nő sem viseli jól a megcsalást. Hiszen úgy érzik, hogy nem kellenek többé. Pedig ez nem ilyen fekete-fehér, szerintem a kettő nem zárja ki egymást, azaz a férj még szeretheti a feleségét attól, hogy szeretője van. De döntenie kell, mert a kettő nem működik egyszerre (ritka, kivételes esetekben).

Személyes példa: voltam már együtt olyannal, aki már kétszer is házas volt. Az első feleségével nagyon fiatalon házasodtak össze, a második feleségtől született gyerek is, harmonikus házasságban éltek. Aztán jöttem én, akiben már végre nem az anyját kereste. Az első felesége egy tipikus héziasszony-típus, aki a férjének él, és még akkor is a háziasszony szerepét éli, ha már elvált. A második feleség gyerekpszichológus. Mondanom sem kell, hogy mindkét nőben az anyukáját kereste. Utána jöttem én, aki kicsit maszkulinabb, nem túl lágy, határozott, irányító, és elszabadult a pokol. Először lett úgy igazán szerelmes, mert végre nem egy anyát keresett, hanem társat. Bár az nem jó kifejezés, hogy "keresett", mert nem keresett ő senkit, jól megvoltak a feleségével, ennek ellenére lett szerelmes.

Ő a feleségét választotta végül helyettem, mert továbbra is szerette őt, volt közös gyerek, és én ezért nem haragszom rá. Már oda is adtam neki a legnagyobb ajándékot, amit adhattam, először életében megtapasztalta azt, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni.