Baba nélkül? Ismertek olyan párt akik szerettek volna de nem jött össze a baba és már letettek róla? Megromlott a házasság?

Amelyik megromlik az annyit is ért. Az a kapcsolat szart sem ér amit egy gyerek meg nem születése tönkre tud tenni.

Igen, van néhány ilyen házasság a környezetemben. Az egyik közeli barátnőm 8 év után vált el. Szerettek volna, de nem jött a gyerek,jártak kezelésre, volt lombik is, de nem jött össze. Összesen 6 évig próbálkoztak. Majd a pasi elkezdett félrekefélni, a szeretőt teherbe ejtette, és amint ez kiderült, otthagyta a feleségét.

3 másik barátnőm 6-10-12 éve házasok. Amennyire tudom mindegyik pár szeretne gyereket, de akik 10-12 éve együtt vannak, már mind letettek róla.

Az egyik párosnak elege lett az erőltetett együttlétekből, gyógyszerekből, csalódásokból, vizsgálatokból, 7 év után elengedték, elfogadták, évek óta magukra koncentrálnak és boldogok, már egyáltalán nem érdekli őket a gyerekvállalás. Saját elmondásuk szerint Rájöttek, hogy így sokkal szabadabb életük van és már nem bánják, visszatértek a védekezéshez is a véletlenek elkerülése miatt. Nem akarnak már gyereket.

Volt osztálytársamék 14 éve próbálkoznak sikertelenül. Egyszer sok sok kezelés, és lombik után 7 hónapig volt terhes, de meghalt a magzat az anyaméhben, de ez se volt elég. Még mindig erőltetik,de ott már egyre jobban megmérgezik ezzel a kapcsolatukat sajnos.Én a női felet ismerem,ő mesélte hogy már sokat veszekednek, a férje egyre kevesebbet van otthon. A nő meg egyre megkeseredettebb és irigyebb a terhes, gyerekes ismerőseire. Már nagyon beteges rögeszme ez nála. Igazából ebből van a legtöbb vita. A ferjének már rég elege van az egészből, ő boldog lenne csak kettesben a feleségével. A nő ragaszkodik hozzá görcsösen. Tavaly a férj először, elfelejtette a felesége szülinapját, és aztán a házassági évfordulót is. :( Nagyon valószínű, hogy ott is válás lesz előbb utóbb sajnos.

Mi pl jópár éve próbálkozunk a gyerekvállalással, az első években görcsösen akartuk, most már azért csillapodott az érzés.

Túl vagyok pár inszemináción, még épp most is benne vagyok egyben, aztán majd ha ez se sikerül, lesz még a lombik, de amúgy már az inszeminació is számomra nagy nagy szenvedés, a sok hormon, és a vizsgálat miatt. Sokan már ezt se vállalják be, és nem is csodálom mert tényleg nem a legkellemesebb dolog a világon.

Mi megbeszéltük, hogy az első lombikot bevállaljuk, aztán ha az nagyon rossz volt vagy roszabb volt nekem mint az inszem, akkor abbahagyjuk, ha nem volt roszabb még egy utolsó azaz 2.lombikot vállalunk, ha nem sikerül, abbahagyjuk. Akkor nem lesz gyerekünk, és helyette utazgatni fogunk, meg tanulni. A férjem mindig is nagyon szeretett volna gyógytornász lenni, most gyógymasszőr, és akkor egyetemre megy gyereknevelés helyett. Én is valamit tanulni fogok, mert most minden pause-n van, és végre elhagyom a borzalmas munkahelyem, ahol még mindig csak azért dolgozom immáron lassan 10.-éve (5-éve próbálkozunk) hogy ha jön a baba, legyen normális gyes gyed meg stb. Tehát, van b terv.

A szívünk szerint inkább babáznánk, de ha mégse sikerül, akkor is együtt fogunk maradni, szeretjük egymást.