Párommal (28) már lassan 7 éve vagyunk együtt, viszont csak 6 hónapja költöztünk teljesen külön. Előtte szüleinél éltünk. Akkor is voltak problémák, semmit nem vett komolyan. Egyre rosszabbnak érzem a kapcsolatunkat. Ti mit tennétek?

23 éves vagyok, erőteljesen próbálkozok a háztartásvezetéssel, mindennel is. Fiatal vagyok még, de hatalmas volt a szerelem. Már nem érzem így. Mintha lakótársak lennénk. Többet van a szüleinél, mint itthon, velem. Mindig a legnevetségesebb okokat találja ki, csakhogy átmehessen. Már a főztömet sem eszi meg, inkább átjár enni is hozzájuk. Nem eszi meg azt, amiben nincs hús. Nem eszik hideget. Nem eszik tegnapi menüt. Semmit. Elkényeztették nagyon. Vagy ez normális? Bármi bajom van, mindig azt mondja túlreagálom. Nagyon magányos vagyok. Nincsenek barátnőim sem, csak ő. Bár én jobban szeretek egyedül lenni, most mégis nagyon zavar a magány. Sokszor zokogok emiatt, jelentéktelennek érzem magam, és feleslegesnek. Természetesen felvettünk egy-két kedvező hitelt... jönnie kellene a 2 gyereknek 8 éven belül, hiába próbálkoztunk már lassan 1 éve, cukorbetegséggel diagnosztizáltak, ő meg nem tesz semmit az ügy érdekében. Egy rohadt vizsgálatra sem volt hajlandó elmenni, én meg se tudom számolni mennyin voltam már. Baromira nem érdekli az egész. Szex közben is... Istenem nevetséges, ha neki van kedve egyből elvárja, hogy ugorjak, ha nem, csak vita lesz belőle. De teljesítmény 0. Nekem nagyobb igényeim vannak e téren, ő meg csak szobanövény. Általában azzal jön, hogy ne izéljek ha neki nincs kedve, mert múltkor nekem se volt. (Havonta 1x fordul elő kb az ilyen.) Beszélni vele nem lehet persze, mert ő mindig dolgozik, már totálisan úgy tűnik hogy csak azért, hogy ne kelljen velem beszélnie, foglalkoznia. Egy rohadt puszit, csókot alig akar adni. Nem beszélgetünk, hiába mentegetőzik és jön az okokkal, mint két idegen. Randi? Mi a frász az? Neki sosincs ideje rám. Fogja magát, elmegy az anyjáékhoz, szólni meg nincs ideje sosem. Sosincs ideje hívni, ha elmegy, vagy nem jön időben. Tőlem elvárja persze, ha nem, férfi létére olyan hisztit levág... Mostmár eljutottam oda, hogy minden mozzanata idegesít. Minden kis apróság amit tesz, mond, idegesít. Nárcisztikus. Mindig velem van a baj, én vagyok mindennek az oka. Vélemény?