Milyen kompromisszumokkal éltek?

Mi, amikor összeköltőztünk akkor igyekeztünk a különböző családi hátterű értékrendeket, rigólyákat összecsiszolni.

Férjem is az anyukájával lakott, én is az anyukámmal éltem egy házban.

Nálunk alap volt, hogy főzés, étkezés után elmosogatunk, nem hagyjuk a mosogatóban, náluk mindig hegyekben állt a mosatlan.

Amikor mi mikróztunk egy szendvicset azt tányérra tettük, ha fröcskölős dolgot, akkor azt lefedtük.

Ők nem, csupa dzsuva és mócsing volt a mikrójuk.

A férjemnek volt külön wc-je, amit valami elborulás miatt mindig az anyukája takarított, mert a drága férjemet nem zavarta a húgyszag...

Nekem otthon volt külön fürdőszobám, ahol lóghattak a hajmócsingók a fésűből, lehettek hajtűk mindenhol elhagyva. Vagy éppenséggel elegánsan felkent hajcafatok a zuhanykabin oldalára.

Összeköltőzés után ezek nyílván okoztak bosszúságot, de leültünk és megbeszéltük, hogy nekem marha undorító pisit takarítani a wc körül, megmutattam neki hogy csinálja, és ha mellé célóz feltakarítja. A nagytakarítást nyílván megcsinálom, csak ne legyen ott száraz, bűzös húgy.

Ő meg megkért, hogy a számára undorító és szokatlan hajszörnyeimet ne hagyjam közszemlén.

A mosogatással is dűlőre jutottunk, és minden ilyen otthonról hozott háklival.

Persze lettek saját, menet közben kialakult háklijaink, de azokat is tudjuk kezelni, vita, veszekedés soha nem volt sem ezek miatt, sem más miatt.

A különbségek egy idő után kijönnek. Ez az összecsiszolódás lényege, csak hogy idővel szerintem sokan elfelejtik a csiszolódás folyamazát, pedig változunk mindketten és ezeket a változásokat is össze kell hangolni. Csak hogy egy példát mondjak, amikor megismertem a férjemet, hatalmas partiarc volt. Már-már túlzóan is, de élveztem, hogy pörgünk, megyünk utazunk, mindig történik valami. Én megfontolt tervező típus voltam mindig is, ő meg adhoc jelleggel csapjunk a lecsóba típus. Kiegyensúlyoztuk egymást. A partiarc elveszett, más dolgok kezdték el érdekelni (álmomban nem gondoltam volna, hogy ekkora "nyugger" lesz :D). De a hirtelensége megmaradt, ami viszont engem gyerek mellett zavarni kezdett, mert sosem vette számításba, hogy a gyerekünknek napirendje van, amit nem szívesen borítok meg, mert utána én szívok az éjszakázással. Szóvá tettem. Többször is, hogy bizonyos dolgok már nem tudnak úgy működni, ahogy korábban még tudtak. Szóval a közös élet valahol állandó csiszolódással jár, szerintem ez alap.

Ami nálunk gyakori súrlódási pont, hogy nagyon kötekedő. Ezt miért ide tetted, ezt miért nem úgy csinálod, ezt miért nem így rakod, blaablaa... és nem hallja a hangsúlyát mellé. Én a harmadik után csattanok, ő meg nem érti, hogy miért borulok ki, amikor ő csak finoman megjegyzte. :D Megtanultuk kezelni. Csak kimondom, hogy gerenda, vagy fogpiszkáló (célozva a mondásra) és már észre is veszi magát. Leáll mielőtt belőlem kiváltaná a tornádót... :D

Én azt gondolom, hogy ahol két ember van, ott súrlódás is van. A kezelési mód nem mindegy. Ha állandósulnak a viták, az baj.