Milyen kompromisszumokkal éltek?

Kérdező ne haragudj meg, de ezt előbb nem vetted észre???

Amúgy azt sem hiszem el, hogy szereted, inkább elviseled.

Tudod mi lesz a vége?

A veszekedések, a kevés szex miatt és főleg azért, mert nem veszed emberszámba szeretőt fog tartani és aztán elhagy, ha ő pont az ellenkezőjét teszi, mint te!

Úgyhogy gondold meg, hogy mit mondasz, mert akár hogy is van, azért, hogy ügyetlen el lehet viselni, próbálj neki segíteni, ezért vagytok házasok.

Ha meg ennyire az agyadon jön ki vagy tűrd el vagy hagyd el!

Ez minden csak nem házasság és azzal, hogy feszt a fejéhez vágsz mindent az égvilágon semmit nem fogsz megoldani, inkább az lesz az eredmény, amit fentebb írtam...

Hát, pedig a lépcsőzős példád pont az a helyzet, amikor már az is idegesít, ahogy a másik levegőt vesz. Tipikus jele annak, hogy nincs szeretet már.

Érdemi választ nem tudok adni, mert nem vagyok házas. Nem is leszek, pláne ilyenben. Egyik páromban se volt olyan, ami idegesít. Mindenkivel azért vagyok/voltam, mert pont úgy szeretem, amilyen.

Férjem ugyanez. Nagyon halogatós, de én mást ne hívjak ki, mert megcsinálja majd ő. (Én bevallom, hogy hülye vagyok a barkácsoláshoz, úgyhogy ebben ram nem számíthat.) Aztán ha végre megcsinálja, akkor ugyanígy nem pakol el maga után. Ez jellemző másban is, ha főz kupit hagy, ha mandarint pucol ott hagyja a héját, ha csokit eszik, ott hagyja a papírt. Ezeket már megszoktam, kidobom, elpakolom amit kell. De a barkács cuccaihoz nem értek, nem tudom mi kell még, mi kidobható, minek hol a helye. Úgyhogy napokig hengergőznek a cuccok a lakásban. Néha szólok neki, de most már úgy vagyok vele, hogy nem ér ennyit az egész, nem fogok belehalni a plusz mozdulatba amíg kidobom a csoki papírt. A barkács cuccai jobban zavarnak, de újabban minden bezúdítok egy zacskóba, azt odarakom a hálóban az ő ágyrészéhez, és oldja meg.

Igyekszem elfogadni, hogy ő ilyen. Biztos nekem is vannak idegesítő dolgaim. Úgyhogy nem hat ez ki annyira a kapcsolatunkra, csak néha bosszankodom magamban.

Részemről nem aktuális a kérdés, nem rám vagy kíváncsi, mert a férjemmel idén tavasszal házasodtunk össze, de amúgy 4 éve már együtt élünk. Viszont megfogalmazódott bennem pár gondolat.

Amit te írsz, az már egymás rigolyái. Nem kompromisszum, hanem zavarnak az ő rigolyái. Ez nyilván tizenév együttélés után már körvonalazódik. Az ém férjem tipikus férfi. Szét dobálja a cuccait, a tányér + kávés bögre mindig ott van hagyva reggel az asztalon, előfordul, hogy a koszos ruha se jut el a szennyes kosárig, annyira nem tud főzni, hogy a kínai dobozos tészta majdnem felrobbant a mikróban stb. Senki se tökéletes, viszont ellenben odafigyel rám, ránk (van egy kislányunk, nemrég született), mindent meg tud barkácsolni/csinálni a két kezével, nagyon dolgos, nem lusta és még sorolhatnám.

Úgy gondolom, hogy az ő hibáit, negatív tulajdonságait ellensúlyozza a pozitív tulajdonságai. Ő a kerek egész, azért szerettem bele aki, és ebbe beletartozik az is, hogy a kínai leves maradványait vakarom a konyhában és szedem össze a koszos zoknijait. Nyilván tizen vagy huszonév házasság után ezek jobban ki fognak éleződni, de sosem akarok teherként, csak egy megalkudt kompromisszumként tekinteni magunkra. Mi egy egység vagyunk. Egymást választottuk, így lett a kislányunk és váltunk egy családdá.

Nekem is az a gyanúm, hogy kihűlt a házasságotok. Nincs szikra, csak egymás mellett vagytok, mert ezt szoktátok meg és negyven felett féltek valami újba belekezdeni és kilépni a komfort zónátokból. Rossz volt olvasni amit írtál, szerintem nálatok nincs szerelem, szeretet már sajnos.

Párszor szóltam neki, de már nem. Nagyobb energia tépni a számat miatta, mint szimplán kidobni.

Meg mindig arra gondolok, hogy mik azok amiket meg ő tesz meg értem a hétköznapokban. Szóval nyilván ez csak úgy működik ha kölcsönös és egyik sem a másik csicskája.

Kicsit olyan mintha direkt a hibákat keresnéd menne mert már amúgy baromira nem szereted...

Én nem tudnék olyat mondani ami idegesítene a férjemben. 11 éve házasodtunk, 12,5 éve együtt vagyunk. Szokott szerelni ezt azt , abszolut nem béna ilyen téren. Ha az lenne akkor sem idegesítene mert szeretem őt, max hívnánk valami szerelőt ha kell. Ennyi. Amúgy megcsinalja amit nagyon kell, nem okoz gondot neki egy pl könyvespolc össze illetve falra szerelése, fúrás, csap megszerelése, tavaly pl a wc tartályt csinálta meg, de ugyanúgy normálisan takarít is amikor rajta a sor, nem hagy kuplerájt maga után, nem trehány, a bevásárlást is simán intézi stb stb. Főzni viszont nem igazán tud, de az se baj, azt én szoktam:) tudok és szeretek is:)

Mintha rólam írtad volna a fúróst. Mármint én vagyok a férj a béna fúrásssal :)

A feleségemtől néhány bosszantó dolog:

- nem mossa le a szőrt a kádban, vagy hajat ugyanúgy

- romlott kaják a hűtőben és ő nem is érzi a szagokat...

- elfogyott wc-papír le nem cserélése

- mindenre másképp emlékszik mint én, de leginkább sehogy

- hagyja, hogy a gyerek minden megfogdosson kint. Itthon is hagyja neki, hogy mindennel játszon (törött már tányért is a gyerek többször is, pedig ott volt mellette)

- ha bal lábbal kel fel, akkor nem lehet hozzászólni

- nő létére sokszor bunkó tud lenni, kevés benne a kedvesség

- elfelejt, úgyfelejt dolgokat.

- ha rákérdezek valamire, akkor "honnan tudjam" "nem tudom"

- 1 hibáját sem lehet felhozni, mert ő nem ér rá, más baja is van

- költekezik és nem tud spórolni, nem tudja nyomon követni hová megy el felesleges pénz

- másokat sokszor félreért - ez elég ciki tud lenni társaságban

- nem érti a vicceim, megsértődik rajtuk