Mennyivel másabb érzés ha azt mondod hogy?

ja, az is más, ha majd pár év múlva azt kényszerülsz mondani: elvált vagyok.

ahelyett, h. azt mondhatnád: szingli vagyok.

3

A házasságok fele válással végződik, és a maradék 50% sem mind gyöngyvirág illatú (megcsalás, elhidegülés, bántalmazás stb.) Senki sem állítja, hogy nincs jó házasság, de sajnos kénytelenek vagyunk látni, hogy ez az intézmény az esetek többségében egyszerűen nem működik.

És ha már itt tartunk, bizony egy szakítás nem ugyanaz, mint egy válás. Mindkettőt láttam közelről, az előbbiből át is éltem néhányat. A válás anyagilag és érzelmileg is megterhelőbb, a társadalmi megítélésről nem is beszélve.

Olyan, mintha azt mondanád a konkurenciának, hogy itt nem x akadály van előtted, ha bele akarsz köpni a levesembe, hanem mondjuk x+10

:D

Nekünk furcsa érzés volt eleinte, még úgy is, hogy “nem jelentett sokat”, mi 7 évig együtt éltünk előtte. Volt egy időszak, amikor mindketten random rájöttünk, hogy házasok vagyunk és ezt elújságoltuk egymásnak egy héten többször is.

De szerintem egy idő után megszokod. Persze még most is, két év után néha arra eszmélek, hogy annyira örülök, hogy a férjem a férjem, de már ritkább.

Most a babának szoktunk örülni, és szoktuk mondani, hogy mennyire várjuk, hogy megszülessen.