Hogy küzdjem le a BETEGES féltékenységet? Nem látok kiutat.. Nagyon hosszú story lent,kérlek olvassátok el,nagy szükségem lenne segítségre!!

Tehát a történet a következő..nagyon alacsony az önbizalmam és rossz az önképem,ami legfőképp annak köszönhető,hogy a kapcsolatunk elején a férjem nálam sokkal előnyösebb testi adottságokkal rendelkező nőket nézegetett,lájkolgatott instán,facebookon,vagy levideózta őket élőben az utcán és elküldte a haverjának,és a haverja is küldött neki ilyeneket. Vagy üzenetben bókolt ilyen lányoknak,reagált a storyjaikra facen,instán. Az előző kapcsolatában szinte már az számított normálisnak,hogy mindenki beszélt,flörtölgetett másokkal a másik háta mögött,aztán azt hitte,hogy ez rendben van. Én pedig nagyon bíztam benne és nem számítottam rá,hogy ilyeneket tesz a hátam mögött. Az tűnt fel legelőször,hogy ha értesítést kap,mikor mellette vagyok,elrakja a telefonját. Ez felkeltette a kíváncsiságom és egyik este,miután elaludt,belenéztem a telefonjába. Akkor derültek ki ezek. Akkor volt először pánikrohamom és úgy éreztem,hogy minden összeomlott bennem. Volt olyan is,hogy egy lánynak,akivel beszélt a hátam mögött,olyanokat írt,hogy ezt meg azt csinálna vele,ha együtt lennének,meg napi szinten beszéltek,képeket küldtek egymásnak. Igaz ekkor még csak két hete voltunk kb együtt,de én már akkor komolyan vettem a kapcsolatunkat és visszautasítottam mindenkit,aki bepróbálkozott és ezt vártam volna a páromtól is. Leírhatatlan a csalódottság és a fájdalom,amit éreztem. Szakítani akartam. Megígérte,hogy megváltozik, fizikailag nem csalt meg egyszer sem,így adtam neki mégegy esélyt. De ezek után is történtek ilyen jellegű dolgok. Minden hasonló dolog után,amit tett,kellett egy veszekedés ahoz,hogy megértse,hogy ez zavar. Mindíg reménykedtem,hogy nem kell többet csalódnom, és mikor kezdtem jobban lenni,újra tett valamit. Újra flörtölve írt valakinek,vagy félmeztelen nőt lájkolgatott,vagy wishen nézegetett ilyen necc harisnyás,meg hiányos öltözetben lévő modelleket,meg a seggüket, gondolta,hogy ott majd biztos nem veszem észre. Másfél év kellett,mire rengeteg veszekedés után végre leszokott minden olyan dologról,ami zavart és megértette,hol vannak a határaim. Ennek lassan két éve,azóta házasok vagyunk. Ezalatt az első másfél év alatt viszont a bizalmam teljesen odalett,a határaim pedig beszűkültek és a határon kívül esik már kb bármilyen interakció egy másik nővel. Nézni egy másik nőt (akkor is,ha nem vagyok ott), beszélgetni,barátkozni egy másik nővel, vagy lájkolni. Igazából semmi nem fér már bele,ami egy korunkbeli másik nővel kapcsolatos,legyen az ismerős vagy ismeretlen. Nincs okom már a bizalmatlanságra,tényleg nem csinál semmit,amibe bele lehetne kötni és nagyon sokszor bebizonyította,hogy igazán szeret attól mert az elején hülye volt és nem tudta,hogy mi fér bele és mi nem. Viszont én olyan szintre jutottam,hogy a gondolattól is rosszul vagyok,hogy mondjuk más nőre nézzen,akiről úgy gondolom,hogy jobban néz ki nálam. A legapróbb dologra is harapok,állandóan gyanakszom és nem merek újra bízni,mert félek,hogy megint történik valami,amikor nem számítok rá. Legszívesebben minden tettét ellenőrizném akár a telefonját nyomkodja,akár élőben tesz valamit. Ha nélkülem kell elmenjen valahova, tiszta ideg vagyok és úgy érzem,felemészt a tehetetlenség,hogy nem lehetek ott és nem figyelhetem,hogy mit csinál,kivel beszél. Letiltottam vagy kitöröltem az összes nő ismerősét (családtagokat vagy nálunk jóval isősebbeket persze nem) minden social media felületről. Mindenkinél csúnyábbnak érzem magam és úgy érzem,hogy nem vagyok elég jó,pedig a férjem napi szinten mondja és ki is mutatja,hogy számára mennyire dögös vagyok. Amikor tűrhető lelkiállapotban vagyok,akkor a szexuális életünk is tökéletes,megvan a kellő szenvedély és vonzalom mindkét félről. Viszont mégsem tudok hinni neki teljesen,mert azt gondolom,hogy ha régen a nagy seggű nők jöttek be neki és én nem voltam elég jó,ha azokat kellett nézegesse mellettem,akkor miért változott volna meg? Az én seggem nem lett nagyobb és nem lettem szebb…

A folytonos alaptalan gyanakvás és számonkérés tönkretesz lassan engem és a férjem is. Egy ideje járok pszihológushoz,viszont úgy érzem,hogy egyáltalán nem segít. És mivel ebben a szaros Romániában élek egy szaros kis faluban,nincs lehetőségem másik pszihológushoz vagy pszihiáterhez járni,mivel ez az egyetlen a környéken. Vannak jobb időszakok,mikor sikerül felülkerekednem a mérgező gondolatokon, de az idő nagy részében úgy érzem,hogy megbolondulok. Csak hogy mégjobban értsétek( bár szerintem rég leesett,hogy milyen toxic az egész) ,annyira rossz a helyzet,hogy ma este sorozat nézés közben én hülye, valami ilyesmit mondtam a férjemnek,hogy “biztos,hogy bejön neked az a nő”.. aztán addig faggattam,míg kiszedtem belőle,hogy szerinte nem néz ki rosszul. Persze győzködött,hogy viszont szerinte én vagyok a legszebb,és ő csak őszintén válaszolt arra,amit kérdeztem. Na de nekem csak ennyi kellett. Én nagyon hülye,még vágom magam alatt a fát. Ettől,hogy azt mondta,hogy szerinte nem néz ki rosszul a nő,konkrétan megcsalva érzem magam. Azt akarom,hogy senki másról ne gondolja,hogy jól néz ki,főleg olyanról ne,aki szerintem kinézetben magasan fölöttem áll.. azt akartam,hogy azt mondja,hogy szerinte átlagosan néz ki a nő,vagy hogy nem érdekli,hogy néz ki. Gyűlölöm a gondolatot,hogy valaki másról azt gondolja,hogy jól néz ki.. valakiről,aki nem én vagyok. Tudom,hogy nagyon beteg az egész,betegnek érzem magam. Nagyon szeretnék újra olyan lenni,mint régen. Viszont egyszerűen nem megy, a fejemben majdnem állandóan ott van a gondolat,hogy most biztos ezt csinál,azt csinál,meg ki tudja kiket néz. Úgy érzem,hogy zuhanok egyre lejjebb,valami fekete lyukba. Teljesen felemészt ez és nem tudom,kitől kérhetnék segítséget. Ne haragudjatok,hogy egy ekkora szövegben rátok zúdítottam ezt,de nagyon el vagyok keseredve és belefáradtam. Nem látok más kiutat,csak egyet,amitől mindkettőnknek jobb lehet. És nem a válásra gondolok,elmomdhatatlanul szeretem még mindíg és ezen az egy témán kívül minden jól megy köztünk,ráadásul sok mindenen mentünk keresztül együtt. Volt egy babánk, viszont meg kellett szakítani a terhességet,mert nem feljődött, több betegséget,gyászt,családtag elvesztését is átéltük,új élethelyzeteket,külföldi munkát stb, őszintén és teljesen megváltozott értem,feltétel nélkül,önmagamért szeret, úgy ahogy vagyok (amit bár fejben tudok,belül ahogy írtam,mégsem tudom őszintén elhinni), támogat mindenben,bíztat és nem szeretnék/ nem tudnék nélküle élni,viszont több szenvedést sem akarok okozni neki. Jobbat érdemel.

Ha valaki volt hasonló helyzetben és úgy érzi, hogy tud olyat mondani,ami segíthet,kérem tegye meg. És kérlek a bántó megjegyzéseket hanyagoljátok,ígyis eléggé lent vagyok már és pontosan tudom,hogy mennyire beteges ez az egész..