Vége a házasságomnak?

Sziasztok, 26 éves vagyok, van egy 2 éves kislányom és pár hét múlva jön a tesó is. Férjemmel az első gyerek után nagyon megromlott a kapcsolatunk, külön alvás, elhidegülés, ő szinte nem segített semmit, én depressziós lettem. 1 év telt el mire sikerült rendezni mindent és sokáig működött is a dolog, így amikor megtudtuk hogy újabb baba jön, úgy döntöttünk megtartjuk, hiszamúgy is terveztünk tesót.

Viszont most megint hetek/hónapok óta szar minden. Szinte minden másnap veszekedünk, nagyon durván, már a gyerekre is kivetítjük a stresszt. Férjem sokszor undorítóan beszél vele, kiabál vele és olyan elvárásai vannak, ami szerintem egy 2 évestől nem elvárható. Hiszen gyerek, igen is az a dolga, hogy néha kárt tegyen valamiben, vagy kiöntse az innivalót, vagy szét pakolja a lakást.. ilyenért én sosem veszekedtem a gyerekkel, de az apja miatt már én is folyton feszült vagyok vele.. lényeg a lényeg, hogy úgy érzem itt a vége a házasságnak. Már csak vagyunk, mint 2 lakótárs, nem közeledünk egymás felé, én kifejezetten idegesítem már a férjem, ő meg engem hogy sokszor nincs rám tekintettel. Vannak olyan problémák ami mindig előjön, és úgy érzem annyit bántottuk már egymást, hogy csak a rossz maradt a kapcsolatban, a jó pedig már csak ködös emlék. Nem gondolnám hogy a gyerekek miatt kéne ebben maradnunk, bár én naív fejjel adnék még esélyt a dolognak, de tudom hogy úgyis csak ideig óráig tartana a béke. Nem tudom mit csináljak, társfüggő is vagyok illetve füvezni is szoktam (nyilván most a terhesség alatt nem) szóval nekem elég labilis a lelkem, nem tudom hogy bírnám ha 2 picivel kellene egyedül maradnom :( Aki szintén átment ezen, mi volt az a pont ahol tényleg tudta, hogy ez már csak idő kérdése és menthetetlen? Hogy sikerült talpra állni? Vagy sikerülhet ennyi mélypont után még visszatalálni egymáshoz?