Ez a házasság? Keressek más társaságot magamnak?

27. Az hogy valaki megházasodik pl. 27 éves korában és mondjuk 42 évesen már megváltozott a saját élete, a céljai , vagy csak egyszerűen másfele tartanak, azoknak mit mondasz?

Én pl. sosem voltam híve az ál-boldogság hajszolásának, a "minden nap dolgozzunk meg a szerelmünkért" álságos hype-nak. Én élem az életem, a feleségem is, és pont ez az a rész, ami meghatározza a közös életünket. Ha már meg kell dolgozni a közös boldogságunkért, az mesterséges valami. Nem azért szexelünk, mert hát az a boldogság része. Visszük a hátunkon a közös életünket, a családot, neveljük a gyerekünket, próbáljuk biztosítani a jövőnket... Ebbe ez a nagy romantikus naplementében borozgatós, travel addict élet valahogy nem fér bele, bár ez inkább taszít minket.

Oké, mi már 21 éve együtt vagyunk. A mai fiatalok, de még a szingli 40-esek is extrém gagyi és valami giga méretű értékválsággal küzdő világban próbálkoznak, ami kizárólag csak az egót élteti. Erre jön még rá a mesterségesen, szándékosan megmérgezett férfi-nő viszony, a család és gyermekellenesség, de ez már globális méretű.

Most őszintén! Lassan már nem beszélhetünk családi szinten gyereknevelésről, mert ez átvette már az online tér. Nem beszélhetünk már egészséges családi/női/férfi mintákról sem.

Teljesen mindegy hogy az egyén kinek vagy minek képzeli magát, a saját élete megmutatja hogy abban a világban mennyire sikeres. Ha valaki normális, értékes embernek gondolja magát, és csak szenved, akkor ő egy sikertelen ember. Az egyén élete igazából az egyénen kívül a kutyát sem érdekli.

A párkapcsolat is lutri, mert ha többségében komoly kapcsolatra és házasságra alkalmatlan ember képzi a társadalmat, akkor három kimenetele lehet a dolognak: rossz+rossz= rossz. Jó+rossz= rossz. Jó+jó= jó.

Alapvetően mégis azt mondom, hogy egy kapcsolat vagy házasság minősége a nőkön múlik, vagyis már ott meg van alapozva, hogy milyen férfinek mondanak igent.