Okkal tartom rossz apának a férjem?

Van egy másfél éves lányunk, nagy vonalakban amit tudni kel rólunk, hogy a férjemnek van egy vállalkozása, ami szerencsére bőven termel eleget a megelhetesunkre, nem szukolkodunk, szamolgatjuk az aprót, ez a vállalkozás már kiforrta magát annyira, hogy gyakorlatilag keves belefektetett energiával működik, legalábbis a férjem részéről, viszont van neki egy hobbija, asztalos, amiért el hal, és hétfőtől, péntekig reggeltől, estig ő nincs itthon, mert ezzel foglalatoskodik. Természetesen megrendelesekre. Én egesznap itthon vagyok, intézem a haztartas és a kislányunk körüli teendőket,amivel nincs is baj. De ha néha néha, havonta egy egy nap, szeretnék elmenni kozmetikushoz, vagy a barátnőimmel inni egy kávét a gyerekek nélkül, akkor háború van. Ő nem ér rá, neki megrendelesre kell dolgozni,ha most eljon sosem lesz kesz, így ezekről gyakorlatilag lemondtam,mar ott tartunk, hogy a kislányomat a kozmetikushoz, a fodrászhoz mindenhova viszem magammal, mert a férjem asztalos, és elfoglalt. Hiába mondom neki, hogy akkor vállaljon kevesebbet, vagy nem fogják megenni ha egy nappal később lesz kész, nem. Pedig nem is ebből élünk, ez egy hobbi ami plussz bevételt hoz,de enélkül is megvagyunk. Ami viszont jobban bánt, az az, hogy a lanyunkkal semmit nem törődik, mivel egesznap nincs itthon, 8 kor már elmegy, este 9 kor jön haza, minden rám hárul, és egy percet nem látja az apját, nem tudja mikor hova megyek vele, milyen foglalkozásokra, mikor viszem védőnőhoz, orvoshoz, oltásra, programra,azt sem tudja mekkora ruhát hord, miket eszik, mikor alszik, mikor kel. Egyszerűen semmi. Ha mondom hogy most viszem vizsgálatra vagy oltásra fel sem hív hogy na mit mondtak a vizsgálaton, vagy rendben volt e minden. Szoba sem kerül többet, mert én már bele fáradtan mondani, úgy gondolom ő az apja, és illene megkerdeznie magától. Pár hónapja nagyon aggaszt, hogy rajtam kívül csak ő van a kislányunknak és neki is ugyanannyira kellene fontos legyen, mint nekem, és ha velem történik valami ne adj Isten, akkor mégis hogy fog vele boldogulni, amikor a nevén kívül gyakorlatilag semmit sem tud róla? Ezért vettem egy füzetet és minden szerintem fontos dolgot leírok, engem ez a tudat megnyugtat. Ki az orvosa, mikor hova kell vinni. Mi a napirendje. Ha nagy ritkán vigyáz rá, amíg én mondjuk itthon hajat mosok, akkor is videókat néz a neten, vagy a haverjaival telefonál, de sosem ül le a kislányunk mellé hogy most játszon vele vagy bari. Egyébként meg hazajon és lelkesen üdvözli a gyereket, hogy mennyire hiányzott neki, apa kicsi kincse, stb. Aztán 5 perc múlva már nem is érdekli. Tökre úgy érzem magam mint egy egyedülálló anyuka, aki minden terhet egyedül cipel, és borzasztóan sajnálom a lányunk, hogy csak én vagyok neki. Kettesben járunk mindenhova, állatkert, kirándulás, mert a férjem nem ér rá. Már sokszor végig futott rajtam hogy inkább elvalok, és akkor nem fog bosszantani a tudat, de igazából most is egyedül vagyok vele, de anyagi biztonságban.