Hogyan tudtátok kiszűrni, hogy vállalhattok-e gyereket a kapcsolatotokba? Hogyan kellett viselkednie a párotoknak/férjeteknek?

Konkrét kritériumok nyilván nem voltak, de figyeltem ilyen szempontból is a viselkedését. Nyugodtan vágtam bele a dologba, mert tudtam, hogy törődő ember, olyan, aki partner tud lenni mindenben. Pl rögtön nem sokkal az összeköltözés után elvesztettem a munkámat, és épp válság után voltunk (2011) hónapokig nem találtam másikat. Soha egy rossz szava nem volt rám, inkább biztatott, támogatott, pedig ő sem keresett sokat és egy fizuból nagyon csórón éltünk.

Aztán volt nekünk is közös állat, akit szeretett, gondoskodott róla, szerintem ez is nagyon árulkodó.

Mindig kivette a részét a házimunkából, sose volt az a nő dolga, első pillanattól evidens volt neki, hogy ez közös feladat.

Beszélgettünk is a gyerekvállalásról, mindig úgy képzelte el, hogy ő is kivesz a részét, így érezte természetesnek. Azt mondta, hogy neki fontos, hogy kötődjön hozzá a gyerek, és tudja, hogy ezért tenni kell.

Fiatalon házasodtunk össze, fiatalon született meg az első gyerek (én 27 voltam, férjem még 26 se), de tényleg nagyon példásan ott volt mindenben és csinálta. Most 7 éves a nagyobb gyerek, 3,5 a kicsi, nem vesztett a lelkesedésből, azóta is mindenben számíthatunk egymásra. Neki sosem volt gond pelenkát cserélni, fürdetni, vagy épp vigyázni rájuk, ha elmennék valahova, nem is volt kérdés, hogy hajlandó-e ezekre, természetesnek vette, hogy az ő dolga is.

- pánikbeteg voltam, 100%-ban támogatott, nélküle nem is lettem volna jobban

- mindig őszinte velem

- más nőre még csak rá se néz

- van stabil munkahelye, nincs káros szenvedélye

- folyamatosan érezteti velem, hogy szeret

- összeházasodtunk és utána vállaltunk gyereket (csak a férjemnek szülök, nem a,, páromnak")

- más gyerekekkel jól kijött

- az apja nagyon letojta és nem mutatott szinte soha semmilyen érzelmet felé, többször hangot adott annak, hogy ő nem tudna ilyen lenni a gyerekével (be is bizonyosodott, mert egymás fenekébe lógnak a fiunkkal immár lassan másfél éve 😆).

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Amúgy már a kapcsolatunk elejétől éreztük mindketten, hogy nagyon nagy szükségünk van egymásra. A terhességem alatt is kitartott ez, annak ellenére, hogy nem tudtunk együtt lenni, mert veszélyeztetett voltam

Mikor a fiunk megszületett, egy időre eltávolodtunk egymástól, mivel mindkettőnknek a gyerek lett a legfontosabb és körülötte forgott minden, ehhez társult, hogy rossz alvó, feszt kézben lévő gyereket dobott a gép 😁 Egymásra semmi idő, örültem, amikor tudtam aludni valamicskét. Most jutottunk oda, hogy kezdünk visszarázódni és minden megy a régiben. :)

Pl ne drogozzon

Dolgozzon rendszeresen

En ezeket neztem be 😅