Teszel a férjedért? Ha igen mit?

#10

De, szoktam, de ezt a helyzet hozza, ahogy épp nekem is jólesik. Nem feszülök rá kifejezetten, hogy most valamit tennem kellene érte, hogy meglegyen a kvóta. Szeretem, alapvető, hogy ha van pénzem és tudom, mire vágyik, meglepem vele, alapvető, hogy ha van szabadidőm és ő is ráér, együtt töltjük el, alapvető, hogy este együtt nézünk sorozatot, hogy ha éhes vagyok, neki is készítek szendvicset vagy legalábbis megkérdezem, hogy kér-e. Ezek az együttlétünkből eredő tök természetes dolgok és nem fogom őket úgy lobogtatni, hogy én mi mindent meg nem teszek neki, mert nincs így. Csak azt teszem, amit az érzelmeim diktálnak. Ezek közül egy sem jár áldozattal és egy sem tudatos stratégia része.

#12 az irasodbol ha jól sejtem még nincs gyereketek.

A kérdező inkább arra kíváncsi szerintem hogy akiknek már van gyereke és emiatt kevés az idejük azok hogyan oldják meg az egymással is törődést.

Mert ha mindketten dolgoztok és gyereket neveltek előfordulhat hogy alig van időtök egymásra.

Akkor meg viszont nincs mese, nem tudjátok másképp életben tartani a kapcsolatot csak ha szándékosan tesztek érte. Erőt vesz magán az ember és akkor is kedveskedik valamivel amikor fáradt, mert tudja hogy máskor se lesz kipihentebb.

#13

Szerintem a kérdező gyerektől függetlenül kíváncsi erre. És nem, nincs kitüntetett szerepe a gyereknek, mert simán lehet egy gyerektelennek olyan állása és más olyan kötelezettsége, ami mellett ugyanúgy nem bővelkedik időben. Egy komolyabb állásnál vagy nem egyforma beosztásnál is ott ez a probléma. Én munka mellett egyetemre járok, mióta együtt vagyunk jóformán, hétköznap van, hogy csak aludni bújunk össze. És ott a hobbink is, a sport, amit rendszeresen űzünk és nem adnánk fel egymásért, mert ezek is mi vagyunk, ez az az életünk, a személyiségünk része, amit bizony össze kell hangolni. Nem kell ahhoz gyereket csinálni, hogy indokolt legyen a két félnek leülni és átbeszélni, hogyan legyen elég idejük együtt és mi az, amit ezek közül a dolgok közül tudnak közösen csinálni vagy legalábbis egymás mellett, egyidejűleg.

Sőt. Elég szánalmasnak tartom, hogy valaki pont a gyereknevelést tartja olyasminek, ami a párjától vesz el időt. Ha én úszok, a párom meg kondizik, tényleg nem tud ottlenni mellettem és kétlem, hogy beiratkozna arra a szakra, amire járok. Ez szükségesen külön idő. Akinek gyereke van, az mindent tud hármasban csinálni a párjával, etetés, fürdetés, tanulás... El vagytok kényeztetve.

#15 nyilván nem csak a gyerek toltheti ki az időt, hanem azok is amiket felsoroltal, értsd már jól. 🙄

A lényeg az hogy ha kevés időtök van egymásra, meg sűrűn vagytok fáradtak akkor bizony erőt kell venni magadon hogy életben tartsd a kapcsolatot.

Mert az nem elég hosszú távon hogy egymás mellett éltek.

Függetlenül attól hogy mi a kivalto ok.

#16

Nem, nem tudom jól érteni. Egy rendes felnőtt életben, ahol az ember nem unatkozik, ugyanakkor van párkapcsolata, nem szól minden arról, hogy a másiknak pattogjunk. Azért vagyunk társak, hogy a sok egyéb kötelesség mellett a párunk boldoggá tétele ne egy kötelesség legyen, egy feladat, amire készülni kell és ki kell pipálni akkor is, ha nekünk másra van igényünk. Ha működik a kapcsolat, enélkül is kiválóan össze lehet hangolni, ha nem, akkor meg el kell engedni a másikat, hogy olyannal legyen, aki természetéből adódóan elég neki.

Értem, amit mondasz, hogy kell tudatosság a kapcsolat izgalmasságának a fenntartásába, de ez egy közös munka és nem arról szól, hogy dögfáradtan hazaesve vagy a gyerek mellől kimászva az ő kívánságait lesed. Mert neked is vannak. Te is vágysz dolgokra, a te boldogságod is ugyanolyan fontos. És ezért ellenszenves számomra is ez a kérdés baromira. Mert a férjem nem azért van, hogy tegyek érte és legyen plusz egy szánalmas stresszfaktor az életemben, ami miatt szoronghatok, hogy ha nem teljesítek, elhagynak vagy megcsalnak. Hanem azért van, hogy én is kapjak támogatást és boldogságot, biztonságot, megértést tőle, lehetőleg anélkül, hogy ezt bármelyikünk kínnak vagy munkának élné meg. Van épp elég dolog, amiben az embernek egyoldalúan kell helytállni, igazán lehetne mindenki életének egy aprócska szeglete, amiben azt csinál, amit szeretne és ebben partnerre talál.

Mint mondtam, az ember a barátaival sem megy úgy, hogy hú, most k*rvára nincs kedvem az egészhez, de azért elmegyek, hogy ne beszéljenek ki és ne maradjak barátok nélkül... Nem. Az ember hasonló emberekkel áll eleve össze, akiktől nem kell elnézést kérni, ha épp fáradt némi szórakozáshoz.

Persze. Pl diszlexiás, ezért ha kéri mindig átnézem és kijavítom amit ír. Ha a te feleséged lennék, akkor szólnék, hogy a lesz szót iszonyatosan kínos két Sz-el írni. És nem, ez nem nyelvtan náculás. Ez egy olyan szintű hiba, ami alapján értelmiségi ember kapásból elkönyvel primitív suttyónak, és innentől mondhatsz kb bármit, úgy is fog kezelni.

Sok minden mást is teszek érte, kettőnkért, a kapcsolatért, csak ez most egy nagyon kézenfekvő példa volt.