Hosszú (tizenéve) párkapcsolatban/házasságban élők, mi tart össze titeket?

Minket az egymás iránt érzett mély szeretet tart össze.

Vannak pillanatok, mikor úgy gondolom, csak a lakhatás hiánya, de olyankor eszembe jut, mikor még lett volna hova költözni, akkor sem tettem meg a még ennél is mélyebb időszakunkban. Pedig most csak hullámpillanatok vannak, akkoriban meg évekig tartott a hullámvölgy.

Minket az, hogy mindent meg tudunk beszélni.

Az a gond nálatok, hogy ez hiányzik. Eleve min tudtok fél évente így összeveszni?

Más dolog vitatkozni: van, hogy nem értetek egyet valamiben, és mindkét fél védi a saját álláspontját. Aztán vagy kompromisszumot köttök, vagy sikerül a másikat meggyőzni. De nem marad utána rossz szájíz vagy távolság. Inkább olyan, mint amikor a piacon két kofa alkudozik, aztán félúton megegyeznek az árban, de még mindketten jól járnak.

A veszekedés már más, de azt is meg kell tanulni kulturáltan. A személykedés, egymás sértegetése, anyázása, meg a teli tüdős ordítás nem fér bele. Egyik részről se. Mi azért vagyunk együtt 20 éve, mert eleve össze se jöttem volna ilyen emberrel.

Az a baj, hogy hosszú évek után a férjed nem fogja megtanulni, hogy mit mondhat és mit nem.

Az is baj, hogy még ha dühből is mondta, és direkt akar bántani, akkor is van igazság abban, amit mond. Ezért rombolja köztetek a szövetséget minden egyes veszekedés, és szép lassan teljesen el fogtok távolodni.

Probáld meg, hogy amikor átmegy személyeskedésbe, akkor leállítod. Megkérdezed, hogy ez miben érinti a vita tárgyát, vagy egyszerűen közöld, hogy akkor folytatd a beszélgetést, ha lehiggad, mert megint olyat mond, amit utólag megbán. Aztán hagyd ott pár órára.

Vagy javul a helyzet, vagy nem. De ennyi idő után nehéz új szokásokat felvenni.

Nem igazán passzoltok össze, emberi módon kommunikálni sem tudtok egymással. Ha fontos nektek még ez a kapcsolat, ezen kéne dolgozni.

Mi 12 éve vagyunk együtt, szerelemből házasodtunk össze (10,5 éve,), és a szerelmünk tart össze minket. Nagyon szeretjük egymást, megvan kezdetektől a tisztelet, a bizalom, vonzalom, mi lelki társak vagyunk, nagyon passzol egymáshoz a személyiségünk, a humorérzékünk, az értékrendünk és a szexuális igényeink is:). Veszekedni sem szoktunk, egyszerűen nincs min összeveszni. Nem egy szappanoperában élünk. Ha akad valami amiben nem értünk egyet, azt is normálisan megbeszéljük. Nincs és soha nem is volt köztünk ilyen ótvar kiabálás, üvöltözés, sértegetés meg stb, ilyen emberrel nem sokáig lettem volna együtt aki így kommunikál velem, nem hogy össze is házasodjunk.

Éljük az életünket, sokat beszélgetünk, nevetünk, dolgozunk, eljárunk szórakozni, vagy itthon sorozatozunk,társast játszunk, kártyázunk, együtt gondoskodunk a kiskutyánkról stb. Amikor gondjaink voltak, azok is rajtunk kívülálló dolgok voltak , pl komolyabb, hosszabb betegség, munkahely elvesztése, amikor hirtelen egy csomó dolog tönkrement itthon rövid idő alatt és sok pénzt kellett kivenni a félretettből, aztán hosszan elnyúló anyagi problémák a covid korlátozások idején, na az nagyon stresszes időszak volt, de mindent túléltünk együtt, egymást támogatva.