Házasság megmentése, van értelme?

Szép estét mindenkinek, előre is elnézést kérek, lehet kicsit hosszú lesz. Férjemmel lassan 6 éve leszünk együtt (én 34 ő 37 éves) ebből 3 éve vagyunk házasok, egy majdnem három éves kisfiúval kiegészülve.:) A terhességem előtt kezdődtek igazából a problémáink. Mindketten nagyon sokat dolgoztunk, ő egy új munkahelyen kezdett, ahol néha csak arra volt energiája mihelyt hazaért, hogy elmenjen aludni. Hónapok elteltével elkezdtünk elhidegülni egymástól, az együttléteink száma szinte a nullára csökkent (havi 1-2), de terhes lettem, nagyon boldogok voltunk. Az első hónapokban vészes terhességi hányásom volt, gyakran voltam kórházban, de a nehéz hónapok után semmi más bajom nem volt. Viszont a férjem egyáltalán nem kívánt, az ő elmondása szerint nem tudott úgy hozzám nyúlni, hogy “van ott egy 3-ik személy”. Egyszer sem szexeltünk a terhességem alatt ( én nem gondolom, hogy megcsalt , mert mindig velem volt, nem maradt ki egyszer sem,de ki tudja). Megszületett a kisfiúnk és miután lejárt a szülés utáni hat hét sem javult a helyzet, sőt…. Egyáltalán nem híztam el mindig is sokat adtam magamra, szülés után hat héttel meg sem lehetett mondani,hogy szültem , de ennek ellenére mindig volt valami kifogása. Sajnos így majdnem 3 év elteltével a helyzet nagyon sokat rosszabbodott. Az első két évben nagyon gyakran veszekedtünk szinte nem volt olyan amin ne vesztünk volna össze… volt, hogy külön is költöztünk ,de mostmár egy éve veszekedés sincs. Nincs semmi. Nekem másfél éve lett még volna erőm,akaratom harcolni, hogy megmentsük a házasságunkat, most úgy érzem elfogyott minden és menekülni szeretnék, de itt van a kisfiam akit szeretném ha az apja mellett nőne fel. Boldogtalan vagyok és amikor egyedül vagyok nagyon gyakran sírok. Én szerettem volna külső segítséget kérni, ő ezt sosem akarta, és sajnos nem tudtunk a problémáinkról beszélni, szinte soha anélkül, hogy ne lett volna vita belőle.