A házasság legfőbb ellensége az ego?

"Vagyis arra gondolok néha jobb elengedni egy-egy helyzetet akkor is, ha érzem, hogy nekem lenne igazam"

A saját szemszögéből nézve gondolod igaznak a véleményed, de attól még nem biztos, hogy úgy is van!

A kérdésre válaszolva: az ego vezérel mindent, emiatt nem tudunk sokszor megbocsátani, emiatt hagyjuk veszni a kapcsolatainkat, legyen az társ, rokon, barát ... stb. Néha bizony érdemes visszább venni belőle és nem harcolni a másikkal, mert maga a kapcsolat talán fontosabb, mint egy vitás kérdés végén azt mondani, hogy nekem lett igazam.

Ezt elengedni nem lehet, csak elnyomni, az meg egyszer robban.

Bár én nem tudok ilyen "igazam" harcot, én a konkrét igazságért szoktam harcolni, hogy 2x2=4.

Ha csak az igazam a cél azért nem érdemes. Viszont okosan vitázni valami olyan miatt, ami neked/nektek fontos, az szükséges.

Tehát ami az életminőségedet nagyobb mértékben csorbítja/módosítja.

"néha jobb elengedni egy-egy helyzetet akkor is, ha érzem, hogy nekem lenne igazam és olyan jól megtudnám mondani a másiknak a magamét, mert a békesség valóban fontosabb hosszútávon"

Itt az egész gondolkodásmóddal van baj. A jó konflikuskezelés az az, amikor meg tudod beszélni szépen, asszertívan a másikkal, hogy te mit látsz másként, észérveket hozol fel, meghallgatod az ő nézőpontját is, nyitottak vagytok egymásra, és megértőek, ha a másik nem úgy működik, mint mi. Ki tudod mondani mi bánt téged, megbeszélitek miért van ez, megoldást találni rá, hogy legközelebb jobb legyen a helyzet, így tudtok fejlődni, összecsiszolódni. Vagy az egyik félnek lesz igaza, és a másik elismeri és alkalmazza a megbeszélteket, vagy - ami a sokkal gyakoribb - születik egy kompromiszzum, hogy "figyelj drágám, téged ez idegesít, de nekem meg kell ez a valami dolgom. Tudod, hogy nem veled van bajom, csak a helyzettel, de én se tudom egyből abbahagyni, vagy nem is akarom teljesen, így figyelek, hogy ne közvetelen előtted csináljam, te pedig nem rögtön a magas C-n kezded, vagy megsértődsz, hanem tolerálod egy kicsit, ha nekem se sikerül azonnal változtatnom".

Egy kapcsolatban úgyse tudod elkerülni, hogy ne bántsd meg a másikat, a lényeg az, hogy hogyan közlöd. Mert lehet valami pillanatnyilag rosszul esik, de két értelmes fél belátja, hogy valamilyen szinten alkalmazkodnia kell egymáshoz, és ennek az a leghatékonyabb, leggerincesebb módja, ha kedvesek, de őszinték vagyunk a másikkal, figyelve, hogy a legkevésbé bántsuk meg őt, és végig a probléma megoldása felé haladjunk. És igen lehetünk teljes értékű, magunkat megbecsülő emberek is úgy is, hogy néha lenyeljük a büszkeségünket, a sértettségünket, és megmutatjuk, hogy mindent, de tényleg mindent bizalommal meg tudunk beszélni a másikkal. Aminek a lényege, hogy nem nekem, vagy neki legyen a végén igaza, hanem, hogy mindketten úgy álljunk a továbbiakban a dologhoz, hogy kettőnket erősítse. Támogatást, fejlődést kell érezni KÖLCSÖNÖSEN egy konfliktus rendezése után.

Az ego az önérzeted, az elméd azon része, ami akkor szól, ha "nem érzed magad tisztelve". Az ego fontos, az a dolga, hogy megvédjen téged.

Az egot nem elnyomni kell, hanem megkeresni az okát, hogy miért hangos. Ha az ego apróságokon lázad, annak általában a hiányos önbecsülés az oka: az ember saját magától nem kapja meg azt a tiszteletet, megbecsülést, amire szüksége van.

Szóval a házasság elrontója nem az ego, hanem a sérült önbecsülés, amit kompenzálandó az ego felfuvalkodik, és háborút indít minden apróságért. A hangos ego tünet.