Milyen volt a nagyszüleitek házassaga? Milyen példát követnétek belőle és milyet nem?

Apai nagypapám szegény munkás volt, és egy boltban ismerkedett meg a nagymamámmal, akinek szintén nem volt egyszerű élete. 65+ évig voltak házasok a legnagyobb szeretetben, nagyon szerették és támogatták egymást, semmi gond nem volt.

Anyai nagypapám korán meghalt, és szegény nagymamám sokat élt egyedül. Mindkét házasság teljesen rendben volt, bármit eltanulnék.

Azt, hogy a telefont eldobnám a francba! Régen nem volt és nem nyomták a messengert egymás mellett ülve a "nagy szerelmesek". Rá voltak kényszerülve, hogy egymassal komunikáljanak. Társként élték le az életüket.

Persze akkor is volt megcsalás meg egyebek, de jóval kevesebb esélyük volt erre. Sajnos viszont a válás sem volt olyan elfogadott, pedig kellett volna (pl. ahogy írod alkoholizmus miatt - én családomban is szenvedtek emiatt)

Igen, ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem óriási kincs, ha van valaki előtt minta a jó házasságra. Nekem volt, hála Istennek. Apai nagyszüleim házassága a szememben etalon volt. Mindenben megpróbáltam lemásolni a házasságukat.

Amiket elsősorban tanultam belőle: a feltétlen szeretet. Az, hogy a másik fontosabb magamnál. Többre becsülöm magamnál. Hűséget és kitartást, akkor is, ha a másik évekig van hadifogságban. Megbocsátást. Nincs sértődés, nincs duzzogás, nincs szemrehányás, hanem empátia van, bele tudom érezni magamat a másik helyébe, megértem a szempontjait. Meg tud esni rajta a szívem, akkor is ha hibázik, ha éppen részegen jön haza. Nem emlegetem fel a sérelmeket, amiket megbocsátottam, el is felejtem. Csak arra emlékszem, ami szép volt. Konszenzusra jutni azokban, amikben nem értünk egyet. És a humorérzék... Mindig megőrizni a humorérzékünket. A nagyszüleim házasságát mindig belengte egy kellemes derű. Jó volt náluk lenni. Azt szerettem volna, ha a mi otthonunk is olyan bensőséges nyugalmat és békességet áraszt, mint amilyen az ő otthonuk légköre volt. Szerintem sikerült. Már rég meghaltak, de ma is előttem van, ahogy nagymamám 50 év házasság után is magához öleli a széken ülő nagypapám fejét, és szeretettel mondja: "Én emberem!". És a papa közben rám mosolyog. Hálás vagyok nekik azért a csodálatos mintáért, amit rám hagytak. Nekik is köszönhetem, hogy az én házasságom is nagyon szép lett. Sikerült lemásolni!