Milyen volt a nagyszüleitek házassaga? Milyen példát követnétek belőle és milyet nem?

Egyik sem volt boldog.

Mindkét nagymamám terhesen ment férjhez, amilyen gyorsan csak lehetett, sosem láttam egyiküket sem boldognak. Már mind meghaltak rég.

Én nem követtem a példájukat. Szerelemből házasodtunk össze:), 25 éves voltam, a férjem 22, azóta is boldogan élünk együtt:), és SOHA nem vállalunk gyereket!

Az egyik oldalon nem volt túl boldog házasság, el is váltak. Ott nagyapám meghalt mielőtt születtem, nagymamám meg akkor halt meg, mikor 9 éves voltam. Szóval túl sokat nem tudok róluk és a házasságukról.

Másik oldalon 50 évig voltak házasok, egy háztartásban laktunk, szóval ezt a házasságot jobban ismerem. A türelem az, amit mindenképpen követnék és az a régi igazság, hogy lehetőleg sose a napi konfliktussal és haraggal feküdjünk le aludni, hanem próbáljuk meg még aznap megbeszélni.

Plusz: sok tartalmas program kettesben. Nagyszüleim amíg tudtak eljártak kirándulni, nyaralni, várost nézni, kiállításra, színházba, stb.

A nagyszüleim házassága zűrös volt.

Voltak 20 körül, amikor megismerkedtek, és nem sokra rá össze is házasodtak. Három gyerekük lett. Mamám és a papám a munkahelyükön ismerkedtek meg.

Mamám szerint amikor papám megkérte a kezét közben papám másba is volt szerelmes, de azért összeházasodtak. Papám zenész volt, akiket mindig megtaláltak a nők és gondolom csalta is mamámat. Mamám úgy 40 évesen elkezdett betegeskedni, gondolom köze van hozzá a sok felelősségnek amit magára vett kéretlenül egész életében. Egy igazi mártír nő volt, akit papám nem tudott tisztelni. Papám inkább világvágyó volt, mamám stabilitást akart. Elváltak egymástól, de egymás mellé (!) költöztek. Időskorukban is átjártak egymáshoz szomszédolni de sokszor csak kötözködtek kis dolgokon, mintha muszáj lenne. Mamám hipochondriája meg kényszeres takarítgatása zavarta papámat, mamám meg azt is rögtön megszólta ha egy zsírfoltot látott papámnak az ingén, mert ő meg szinte sose takarított. Mamám néha megpróbált átmenni hozzá mosogatni, de ki lett zavarva.

Mit tanultam az egészből? Ne kötelezzem el magam túl gyorsan, főleg ne házasodjak szerelemből és ne szüljek gyereket csak azért mert mások szülnek, vagy mert "ez az élet rendje".

Papám és mamám inkább külön-külön tanított engem értékes dolgokra, amikor együtt voltak az csak lehozó volt. Papámtól a zeneszeretet, és azt a pozitív bohémságot vettem át, ami elengedhetetlen az élethez, mamám pedig azt tanította, hogy a nagymamámat nem lehet nem szeretni, bármennyi fura és idegesítő dolga is van.

12. Vagyok. Mint írtam, mindkét nagymamám terhesen, sietve ment férjhez, nehogy làtszódjon a terhesség, gondoltam ennyiből is egyértelmű, hogy az ilyen meggondolatlan, hirtelen házasságok nem lesznek a boldogság mintapéldányai. Nem is lettek azok. Sok volt a veszekedés. Nem volt bennük semmi közös stb stb.

Anyukám is így házasodott 18 évesen, el is váltak. Bár ők aztán újra összejöttek és azóta is együtt vannak, most már 40 éve:) viszont nem hagyományos módon, mert nem költöztek újra össze, csak találkozgatnak heti többször. így szent a béke😂

Apukám oldaláról a nagymamám egy gyönyörű német nő volt, ő költözött Magyarországra, egy fiuk született, majd a nagymamám méhét ki kellett venni, mert polipos lett. Onnantól kezdve nem nyúlt hozzá a nagyapám, nem tekintett rá nőként. Alkoholista lett és mivel gyógyszerész volt, hozzáfért vegyi alkoholhoz, ami hamar tönkre is tette a máját, halálra itta magát. Amíg élt több ma is használatban lévő gyógyszert feltalált, elég brilliáns ember volt. A nagymamám 30 éve özvegy, nem ment férjhez újra.

Anyukám vonalán mindketten mérnökök voltak, mai napig együtt vannak. Nagyapám az első “IT” mérnökök közt volt anno Magyarországon. 21-26 évesek voltak amikor megismerkedtek, szerelem volt első látásra. Igaz a nagymamám kicsit kontrolláló volt mindig is, ő osztotta be az összes pénzt, de így, közösen összeraktak a lányaiknak egy-egy kis saját lakást, nyaralót, saját lakást, most egy kis házban élnek. Mindenért keményen megdolgoztak, nem élnek nagylábon a mai napig, az összes pénzt amit a nagymamám félretesz, azzal minket támogat. A házasságuk nem volt felhőtlen, úgy tudom meg is csalták egymást, a 40-es éveikben, de megbocsátottak, együtt maradtak.

Az én szüleim sose tettek félre pénzt, szép gyerekkorom volt, sokat nyaraltunk, de ők elváltak 20 év után. Én el akarok dolgokat érni, hozzáadni a világhoz, inkább mint a nagyszüleim. A német nagymamámmal tudok leginkább azonosulni, mert én is külföldön, egy külföldi emberrel élek, remélem azért a mi történetünk vidámabb lesz. Hiszek a sírig tartó hűségben is.

1. Anyai ágon... fiatal összejöttek / - házasodtak, szerintem azért, mert az a szokás, nem ismerték ki egymást. A nagymamám konkrétan elmebeteg volt, már fiatal korában is... diagnosztizálni nem diagnosztizálták, mert kívülállóknak nem tűnt fel, ill. nem folyamatosan jött elő rajta. Egyre rosszabb lett a helyzet, így el is váltak, ami nagy ritkaság volt az ő idejükben, mert a nagypapám nem akarta, hogy anyukám ilyen körülmények között maradjon otthon velük (akkor olyan gimis lehetett anyukám, tanulni nem tudott néha az otthoni ordítozástól). Utána ment egymás ekézése... nem gyakran, de elő-előbukott, még előttem is.

Mit tanultam belőle? Anélkül 100%, hogy nem házasodom össze senkivel, hogy ne elemezném ki alaposan a személyiségét és azt, hogy mennyire illünk össze. Ha látok egyértelmű intő jeleket, passzolom a dolgot, akármennyire szeretem / vonz... sőt, párkapcsolatnál is kifarolnék, ahogy durvább intő jeleket látok.

2. Apai ágon... nagypapám papucs, nagyanyám érzelmi zsarnok. Nekik így ez bevált párkapcsolati értelemben, viszont, legalábbis az én szemszögemből, apukám nevelését nagyon elcs...ték, mert nagyanyám beleverte a fejébe, hogy a szülő szent, gyereknek kuss... ők sztem nem voltak alkalmasak gyerekvállalásra.

Nekem ennyire papucs pasas nem kellene; fordított esetben nem jönnék össze minizsarnokk típusú férfival, de nem is vonz az a típus, hála a jó égnek

Nagyapám köztiszteletben álló főorvos volt, mindenkivel IS csalta nagymamámat és ott verte, ahol érte. Nagymamám hiába volt önálló, értelmiségi nő jó karrierrel, mégis élete végéig ragaszkodott az 'asszonyoknak ez a sorsa, tűrni kell' narratívához.

Nemigen van bármi, amit ebből követni szeretnék, de szerencsére ez minta már anyukámnál megszakadt.